Marika versei
A fátyol mögött
Lázasan kutatom az események mögötti magyarázatokat,
Keresem az utakat, módokat, a lehetséges feloldozásokat.
De az értelem határokat szab, a megoldás várat.
Mikor túlmorajlik elmém és belefáradok az észérvekbe,
Akkor látom meg, hogy a dolgokat egy fátyol fedi le.
E fölé szállva már minden világosabb, érthetőbb,
De nem szavakkal, értelemmel, hanem a lélek csendjével!
Ez az állapot egy belenyugvó, mély hallgatást igényel.
Lassan ébredek a tudatára, mindennek oka van.
A legtöbb történés a múlt ködéből bújik elő.
Az Istent kereső, törekvő lélek már nem kérdez.
Szemléli az eseményeket, hagyja magát sodródni,
Miközben merengve a látóhatárt kémleli.
Gondolatait igyekszik kordában tartani,
Csak a legszükségesebbeket óhajtja könnyedén.
Az életébe csapódó, kapaszkodó hínárokat figyeli:
Ezek a hatások régről jövő, gyengeségeiből eredő fantomok.
Dolga van velük, szeretettel, részvéttel fel kell, hogy oldja.
Nem hibáztat senkit, hitét erősíti, látását élesíti.
Időnként úgy tesz, mintha a harcot fölvenné,
De az ütközet előtt ellenfelétől bocsánatot kér.
Megtehetné, hogy visszaüt, de eltekint a viszálytól.
Lassan csitul a külső hang is - a céltudatos figyeléstől.
Andalító zenévé alakulnak át a felszín ütemei.
Madarak éneke hallatszik, lágy szellőtől suhognak a falevelek.
Kellemes napsütésben fürdik a táj,
Lelkemben béke, csodás most a nyár.
A világban lassan, de hat a béke,
Az új Teremtésnek nincs még vége!
2003. július 4.
Szeretet spirál
Szeretet
spirált indítottam útra és táplálom
Az
életem lassan úgy alakul, mint egy álom
Régi
és új kapcsolatok között hullámzok
Az
emberfolyam közepén stabilan állok
Szeretném
pontokba szedni és felvázolni életem
Hátha
még segíthet másokon történetem:
Az
Út amit eddig megjártam több mint kalandos
Magasságok
és mélységek fölött elég változatos
Könyvekből,
emberektől tanultam az elméletet
Figyeltem
és szívtam magamba az észérveket
Amelyeket
megszűrtem és önmagam építettem
Lassú,
aprólékos munkával lelkem szépítettem
Figyeltem
személyemet mások szeme tükrében
Beláttam:
a diszharmonikus rezgésekre nincs szükségem
A
pozitív gondolatokat, jelen időben fogalmaztam meg
Vagyok,
aki vagyok - feltétel nélkül elfogadó karakter
Biztos
öntudattal teremtek megélhetést, élethelyzeteket
A
legtöbb emberben már látok visszajelzéseket
Egyre
többen emelik föl tekintetüket a Fénybe
A
melegséget, otthont nyújtó csodás Létbe
A Föld, és amit alkotunk most minket igazol
Azok vagyunk, amit gondolatunk felvázol
Ha így döntünk: akár boldogan is élhetünk
A jelenben vagyunk, és csak építően beszélhetünk!
2003.december 2
Csöndben
Még soha sem éreztem magam ilyen
csöndben
Nézek magam elé, de tudatom ködben
Nem érzem szükségét már semminek
Már mindenem megvan - csak legyintek
Forrás fakadt és a víz mossa arcomat
Szemem csukva - átadom teljesen magamat
Ráfekszem a vízre és könnyedén lebegek
Mindent mi teher volt rajtam - elengedek
Tisztító, feloldó vízben sodródok
A vízesés alján páraként gomolygok
Egy csepp vagyok, a Minden egy része
Szabaddá válásom útját így vettem észre:
Elengedtem magam és a körülményeket
Kiálltam az ég alá és néztem a fényeket
Felfelé figyeltem, indát növesztettem
Közben a földbe gyökeret eresztettem
Stabil, kétpólusú oszlop vagyok
Szellemem egyre intenzívebben ragyog
Még vannak szavak, amelyeket ki kell
mondanom
Érzések, emberek, akikkel van még dolgom
De lassan átcsúszok a gondolati közlésre
Szívem áthatja a Teremtő békéje
És már csak egy fontos mozzanat kell:
A Hívás, hogy Ébredjek mihamarabb fel!
2003. szeptember 30.
Súly-talanság
Malomkerekek, pólusok között őrlődünk
Vigaszként kellene hatnia, hogy ettől
fejlődünk
De ez a nyomás és súly, mi ránk
nehezedik
Kedélyünket nyomja, szemünk benedvesedik
Másnak vigaszként, magamnak
megerősítésként mondom
Elhatározás kérdése és leteszem a gondom
De magamban felsóhajtok azért néha:
"Mennyei Atyám rettentő nehéz ez a dézsa!"
Megtöltöttem csordultig lelkem puttonyát
Most érzem igazán a feladatok súlyát
Kényszeredett a mosolyom, de haladnom
kell
Az arany a salaktól választódik most el
Mint kohóban a vas, úgy olvadunk,
alakulunk
A legszebb formánkban kell majd
mutatkoznunk
A szennyeződések fájdalmasan égnek
rajtunk
De kell, hogy váljék hamuvá, porrá
múltunk
És mégis ezt a mészkoporsót siratjuk
A fejfákra a felszínes szavakat íratjuk
Szellemünk javát félve tesszük az
Oltárra
Pedig hovatartozásunkat kellene adni a
Fény tudtára
Uram! A sérelmet, panaszt már elengedem!
Ragaszkodom Hozzád! Kérlek fogd a kezem!
Alakítsd sorsom, vezess az
ember-rengetegen!
Tudom, hol a helyem - emelkedik
szellemem!
2003. október 10.
Érzés
Tárd ki a szíved és engedj most be engem
De ezt csak laza állapotban érheted el J
És ne miattam - magad miatt tedd
Ezt kívánja felfokozott érdeked
Tudom, hogy ennek önmagadból kell
fakadni
A Szeretet-áramlást nem lehet megtagadni
De látom - korlátok közé szorítod az
Érzést
Nekem pedig nehéz bevárni a fázis-késést
Tegnap délután egy röpke órán belül
Négy személy kedélye miattam hevült
Mert ízelítőt adtam a legszebb Érzésből
Közvetítettem a Föld szívveréséből
Érzem Lant vagyok a Teremtő kezében
Látom a csodálkozást egyesek szemében
Hogyan tudok ilyen sugárzó lenni?
Miképpen tudok a dolgokon
felülemelkedni?
Hát, ehhez minél több csendbenlét kell
Aztán a vágytalanság emelkedjen fel
És amikor a csatorna átjárhatóvá válik
Akkor kerüljön a fókuszpontba a Másik
Keresem a tekintetet, kinyitom a
csapokat
Túlcsorduló szeretetemmel ajándékozok
meg másokat
Látom ahogy sokakat emel figyelmem
Ezért kell itt élnem, még sokáig
tevékenykednem
2003. október 29.
A jelenben
A jelenben kell, hogy éljek!
De ez a csend oly furcsán cseng!
Örülnöm kellene ennek a ténynek
De még nem érnek el a Fények
Valami zúg állandóan bennem
A futószalagra valamit kellene tennem
De jobb talán ha nem mozgok?!
Ó, ti halomba dőlt fák úgy nyomtok!
Érdekes tapasztalás: egyedül - létem
Miért nincs senki mellettem - nem értem
Vagy csak nehézkes a felfogásom?
Át kell esnem ezen a tapasztaláson?!
Ahogy a madarak billegnek az ágon
Olyan könnyedén kellene nekem is
átvágnom
Ezen a kusza földi színjátékon
Amely emelkedésemhez biztosítékom
Könnyedén - határozottan
Szeretni - elengedni
Kimondva - csendben
Elindulva - mozdulatlan
Az egyensúlyt megőrizve
A tekintetet felemelve
Összeszedetten haladni
A jelenben maradni!
2003. október 17.