Hungaroring látogatásaim
Csaba írása
1991-től átlag szurkolóként folyamatosan jelen voltam a pályán és a pálya körül. Ezek a megéléseim kerültek erre az oldalra.
Hungaroring
szurkoló szemmel
"Katonakoromban, a '80-as években hallottam Ernő katonatársamtól Nigel Mansell Forma-1-es versenyzőről egy-két sztorit úgy, hogy korábban nemhogy róla, de még erről a sportról sem hallottam semmit. Viszont ez a gondolatmag kikelt bennem és nemsokára F-1 függő lettem. Természetesen nagy kedvencem Mansell lett."
részlet az egyik blogbejegyzésemből
1990-ben már minden futamot megnéztem a tévében, úgyhogy nagyon ért már, hogy a helyszínen is láthassam a nagy kedvencemmé lett attrakciót : a Száguldó Cirkuszt!
1991-ben voltam először a Hungaroringen és rögtön beleszerettem
Szombati napon érkeztem, de a pénteki nap edzéséről már előtte is követtem az eseményeket a rádióból. Nagyon nehéz volt úgy dolgoznom, hogy túlórába is estem és ahelyett, hogy a délutánt a pakolással, készülődéssel töltöttem volna, egész későn értem haza. A szegedi városháza ereszcsatornáit csináltuk az emelőkosaras kocsiból, és ez nagyon megmaradt bennem, mert kín volt minden egyes perc azon a pénteken, amikor már fent lehettem volna a pályán, dehát a munka és a cég iránt érzett felelősségtudat, meg a többi...
Aztán csak odaértem a Ringre, ahol még viszonylag közel lehetett Szilasliget felől állni a pályához kocsival, nem volt úgy kiépítve mint mostanában, ahol olyankor szurkolói zóna áll. Megálltam az autóval, úgy voltam vele, hogy ha 10:00 órai kezdés van megadva, most meg lassan 10:00 óra, akkor biztos lesz vagy fél 11 mire valóban elindulnak azok a versenygépek. Hiszen mindenhol a késést szoktam meg. Már nem voltam túl messze a pályától, amikor pontban 10:00 óra lett. Ebben a pillanatban a távolban felbőgtek a motorok, amelyek 1989- től szívó motorok voltak 3500 köbcentis kiadásban, 10 illetve 12 hengerrel szerelve.
Az ínyencek tudják miről beszélek. Nagyon hasonló a valósághoz ez a hang a videón, de valahogy a hangrögzítés nem képes megfogni a váltások közti és az egyenesek végén hallható durrogásokat, robajokat. A pörgős motorhang viszont 40-50 %-ban valóban olyan mint a valódi. (Feltekerve persze egy jó minőségű lejátszó hangerejét)
Légvonalban közel egy kilométer volt attól a helytől ahol én voltam még a pályán kívül, de beleborzongtam abba amit hallottam. Akkor azt mondtam magamban:
"A manóba, ezek pontban tízkor kezdenek!"
És futni kezdtem. Az első autó, a második, a harmadik is elzúgott előttem, de ekkor még viszonylag messze voltam a pályacsíktól. Ahogy egyre több autó zuhogott el, én is egyre közelebb értem ahhoz a kerítéshez, ami akkor még csak szimpla egysoros kerítés volt, a mai duplával szemben. Rátapadtam erre a kerítésre és így kerültem a lehető legközelebb hozzájuk. Mintegy 20 - 30 méterre tőlem visítottak el az autók, olyan akusztikai élményt és borzongást okozva ezzel ami valami mennyei muzsika volt a füleimnek! Akiket csak tévében láttam eddig: Alain Prost, Nelson Piquet, Riccardo Patrese, Ayrton Senna, Nigel Mansell, Gerhard Berger és a többiek ott zúgtak el előttem!!!!!
Nem is tudom mikor kerültem még ilyen állapotba. A sírás kerülgetett, tisztára mint egy extázisba került rajongó a kedvenc pop ikonja koncertjén. Meg is értem az ilyen tiniket, azóta én is tudom milyen érzés ez.
Szurkolói szemmel nézve a körülmények meglehetősen nomádok voltak, a hiszen pénzem nem volt a lelátóra ülni, az már az akkori viszonyok között is sokba került. Így álló helyet tudtam csak venni aminek ugye nagy hátránya, hogy állandóan ott kell lenni, fenn kell tartani azt a jó helyet, amit az ember kiszúrt magának, mert ha egy kicsit is arrébb megy, az addig "lakott" jó helyre mások csapnak le és foglalják el.
Ebben az első évben a célegyenesre fordító kanyarba ültem. A dombon azóta már tribünök állnak ott is, de akkor még állóhelyes volt ez. Olyan volt mintha egy átlagos domboldalra, vagy mint egy árvízvédelmi töltésre ülne az ember. Mivel elég amatőr voltam és nem vittem magammal se kisásót se semmit, ezért ültő helyemben erősen lefele csúsztam a dombról, nem tudtam ásni magamnak olyan kis mélyedést, ami az alfelemet kényelmesebb helyzetben tarthatta volna, és amely mestergödröt a profik már kiépítettek maguknak.
Vásároltam Hungaroring tájékoztató füzetet, amelyben sok hasznos dolog volt, s mind segített eligazodni abban a kivetítőt nélkülöző világban. Kicsit olyan ez is, mint az okostelefon meg a GPS, amelyek manapság már gondolkodnak helyettünk, nem kell telefonszámot sem megjegyeznünk és tájékozódnunk sem fontos tudnunk. (Bár nem olyan biztos, hogy ez olyan jó, hiszen szellemi tunyasághoz is vezethet.)
Kivetítő tehát nincs, a versenyautókat és a versenyzőket minden szurkolónak magának kellett beazonosítania, s ehhez nyújtott nagy segítséget ez a kiadvány.
Tájékoztató kiadvány - a hasznos segítség
Benne: a hétvége programja
Nevezési lista.
Abban az évben 24 versenyző nevezett, de péntekenként előselejtező döntötte el, hogy a kiscsapatok közül ki indulhat a versenyen. Afféle 107 %-os szabály volt ez
Bemutatók
Ilyen bemutató cikkek írtak minden versenyzőről, eredményeikről és számos egyéb tudnivalóról. Fontos volt a sisakfestésről készült kép is, hiszen a csapat két egyforma autóján sokszor csak a sisak által lehetett megkülönböztetni a versenyzőket. A felfestett rajtszámok sokszor elég kicsik voltak.
A motorok leírásai
Óh igen! 12 hengeres 3500 köbcentis szívómotorok ... ! Hol vagytok, drágáim ??!!
A szombati edzés végeredményét az újságból tudtam meg, vagy a szurkolótársaim révén, hiszen kivetítő nem volt, hangosbemondó pedig amikor beszélt akkor vagy jött egy autó és nem lehetett hallani semmit, vagy nem jött autó és akkor pont mondjuk angolul vagy németül vagy franciául mondta Molnár Dániel, a legendás rádiós, aki többedmagával élőben közvetítette a helyszínről az edzést és a versenyt is. Így vagy sikerült megtudni az eredményt, vagy majd csak másnap, amikor vettem egy Nemzeti Sportot.
A sportújságot egyébként már azon hét minden napján megvettem, mert akkoriban még nem volt hírrel ennyire elárasztva a szurkoló, a Nagydíj hetében azonban felpörögtek a nyomtatott sajtó fogaskerekei is.
No és persze fontos fodrászati tudnivalók is voltak is voltak benne :-)
Az eseménydús nap végeztével az autóban aludtam. Lefekvés előtt próbáltam valamennyire megtisztálkodni. Egy vizes flakonból öntögettem magam, mert ugye teljesen egyedül mentem erre az eseményre.
Következő nap már korán reggel már bementem hogy jó helyem legyen ezen a domboldalon és hogy nehogy elfoglalják a helyemet. Reggel 8:00 órától egészen verseny leintésig ott voltam úgy, hogy még vécére se mentem, se sehova. Nem is kellett mondjuk, mert nem is ittam sokat.
Az első mozzanat a nap programjában a "warm up" volt. Akkoriban még vasárnap reggel volt egy kis bemelegítő néhány körre lehetőség a Formula 1-esek számára. Megnézhették, hogy a sokszor egész éjjelen át szerelt járművek ideálisan működnek-e, eltalálták-e a megbeszélt beállításokat. Fél óra muzsika és mámorító boldogság a szurkolóknak, akik folyamatosan töltötték fel a helyeket.
Aztán még néhány betét futam következett.,majd elkezdődött rajtceremónia, ami azt jelezte, hogy igen közeleg a nagy esemény amiért én egyáltalán elmentem oda. Aztán az autók felsorakoztak a rajtrácsra, bár közben többször is a boxutcán áthajtva mentek még egy-két kört, ha akartak. Ekkor hallottam őket lassan is menni ami legalább akkora élmény hiszen arra az akkor 13 ezres fordulatra kihegyezett autók itt csak két három négyezret pörögtek ami ezen a fordulaton nevetségesen kotyogó lötyögő szétesőnek tűnő hangot adott, de persze rendkívül élvezetes volt ez is.
Aztán elindultak a felvezető körre a fiúk. Már ez is egy dupla orgazmus volt, pedig itt még nem is padlózták az autókat, csak egyszerűen elindultak. Hangsúlyozom nem a mostani turbómotorok és nem is azok a turbó motorok, amik a nyolcvanas években megszokottak voltak, hanem ekkoriban váltottak át szívó motorra, aminek a hangja összehasonlíthatatlanul brutálisabb.
Megérkeztek a felvezető körről és beálltak rajtrácsra ... körbenéztem ... mindenki feszülten figyelt... Valami olyan rezgés van ilyenkor a levegőben, amihez semmi hasonlíthatót nem tudok példaként felhozni. Az a sok tízezer szempár és a tévében a sok millió rászegeződik a srácokra, akiket itt most élőben láthatok ... majd valami óriási felbőgő hangorkán tornádója söpri el az érzékszervek teljes tartományát és a 20-szor 10 meg 12 henger aztán ... iszonyat lóerővel egyszer csak elszabadul ... !...! !!! Akkora hang, amit még soha életemben nem hallottam!!! Libabőr a teljes testfelületen, a szőrtüszők szinte átszúrják a pólót, aztán egy pár másodperc és az egész mezőny eltűnik ...
Csak több száz petárda robbanásához hasonló robaj a célegyenes végi kanyar irányából, amint mindenki az utolsó pillanatig nyomva a gázt, hirtelen a fékre lépve belezúg a kanyarba, s próbál jobb helyet kicsikarni magának. (A motorok fordulatszáma ilyenkor hirtelen leesik, és valami öngyulladáshoz hasonló folyamat megy végbe bennük, ugyanis a tizedmásodpercek alatt felgyülemlett üzemanyag óriási robbanások kíséretében ég el, aminek a hangja csak a helyszínen hallható, az elhaladt autók mögül. A tv közvetítések mindig elölről, vagy oldalról mutatják a küzdelmeket, és ritkán hátulról. Ez a jellegzetes durrogó hang tévén keresztül nem jön át.)
Eltűnt minden, csend lett ... A távolban tompa zúgás jelezte, hogy most ott zajlik a történés. A közönségre körbe nézve: "Azt a...! "Vaffanculo...!" "Apám...! Hát ez aszt' !" és hasonlók hangzottak el, no és persze majd mindenki dörgölte a kezeszárát, hogy a libabőrt lesimítsa. Az egységes vélemény az volt, hogy ez a tévéből nem jön át!
A VHS felvétel a '93-as startnál készült, de tudni kell, hogy ez egy nagyon lebutított változata a helyszíni átélésnek.
Aztán egyre erősebb lett a visítás ahogy közeledtek az első kör végéhez a gépek. Már láttuk őket, ahogy ráfordultak a célegyenesre. Ekkor még nem is olyan erős a hang, hanem amikor a kanyar kijövetnél odaléptek padlógázra, a 20 autó immáron versenytempóban, mint megannyi petárda és tüzijáték robbanás kíséretében hasítottak el előttünk ... no az ...! Ahogy egyszer Mikó István színművész mondta: "Fogorvosi fúrógép és ágyúdörgés együttes keveréke:"
Ahogy elhúztak előttünk az a start után egy újabb orgazmus volt. Ennyit már nem is nagyon lehet elviselni, pedig aztán ez minden körben megismétlődött. Annyi különbséggel, hogy ahogy húzódott szét a mezőny, egyre nagyobb távolságban követték egymást a fiúk, a torpedók hangja is kezdett széttagozódni. Senna vezetett a nyomában Nigel Mansell, Patrese és a többiek. Patrese indult a második helyről, de idővel hagyta, hogy Mansell leelőzze a célegyenes vége előtt.
Tehát szétnyúlt a mezőny és utána már csak négyes hármas bolyok követték egymást de még azok is óriási élmény nyújtottak. A közel két órás verseny gyakorlatilag nekem hat percnek tűnt, kivetítő nélkül is állandóan volt mit nézni , csorgatni a nyálam. Volt távcsövem is, ahonnan elég jól láttam a boxutcai munkákat, vagy ha éppen nem jött semmi autó, akkor a nézők között, vagy a boxutcában néhány nagyon csinos hölgy tapadt rá a távcső fókuszára. Valahogy oda vonzódott a tekintet ...
Aztán hat perc múlva vége lett az egész versenynek (annyinak tűnt) Senna nyert, és jött a levezető kör. Az a kotyogós lötyögős széteső félben lévő hang kíséretében futottak be az autók a boxutcába, ami persze szintén óriási élmény volt. Az eredményhirdetést csak messziről láttam, lévén kijelző ugye nem volt ... és ... vége ...!
Alig hallottam a fülemmel, zúgott fütyült, de mennyei muzsika töltődött bele idáig és most benne akart maradni ezért nagyon mást nem is engedett be.
Majd megindult a nép kifelé. Hatalmas élménnyel gyarapodott mindenki. Bár maga a verseny nem volt túl küzdelmes, nekem mégis nagyon sokat adott .
Ez volt az első versenyhétvégém a Hungaroringen.
A versenyről készült összefoglalót az MTV készítette. Forrás: www.youtube.com
1992 - 1998. évi Magyar Nagydíjak
Az odaérkezés
Ezekre a versenyekre már vagy az unokaöcsémmel vagy egy többfős baráti társasággal mentem. A versenyhétvége nekünk az előkészületekkel zajlott, hiszen már ez is felhangolt mindenkit a közelgő jeles eseményre. Meg kellett venni a söröket, a kaját, előkészíteni a sátrat, kempingcuccot stb.
'92-ben talán még oda tudtam állni kocsival a Szilasliget határában lévő szabad területre mindhárom napra (innét kezdve mindig péntektől - vasárnapig mentünk), a további években azonban már kempingben táboroztunk le.
Egyrészt azért, mert a falu végénél kezdődő szabad területet folyamatosan beépítették erre az alkalomra felállított vigalmi egységekkel egészen a pályáig. Másrészt pedig azért mentünk kempingbe, mert ott jobban szét lehet terülni, nem kell elpakolni a székeket asztalokat napközbenre, amíg bent vagyunk a pályán.
Meglehetősen vaskos árakat kértek az ideiglenesen kialakított kempingek gazdái is a 3 napért, dehát ... legyen! Nekik is meg kellett élniük. Mi egy olyan kempingbe mentünk éveken át, ami valójában egy lucernaföld volt a hétköznapokon. Az esemény előtt lekaszálták, hordozható wc-ket tettek rá és egy picinke vizesblokkon lehetett még osztozni a sok száz vendégnek.
Domboldalon voltunk, reggelre a sátor másik végében ébredtünk (gurungáltunk ide-oda), és a lucerna is szúrt, át akarta döfni a sátor alját. A vizesblokkra pedig hosszú sor várt, úgyhogy az esti mosakodási ceremónia gyakran csak belső fertőtlenítéssel történt, különböző alkoholtartalmú italok fogyasztása révén.
Élet a pálya körül
Reggel még volt józan sofőr, akivel elmentünk boltba, vagy Kerepestarcsára egy kávéra. A bolt Szilasligeten gyalog messze volt és visszafelé dombnak felfelé kellett menni, ezért ha nem- kocsival mentünk oda, akkor jól beosztottuk ki legyen a bevásárlókörút "szerencsés" nyertese.
A közeli boltok ilyenkor mindig hatalmas forgalmat bonyolítottak, a sor vége mindig kint állt az utcán, Ha gyalog mentünk, az egyik látványosság a kertekben felállított sátrak sokaságának vidám kavalkádja volt. Legtöbbször németeknek adták ki a helyiek a kertjeiket, akik hatalmas hangulatot varázsoltak a falu pálya felőli oldalába. Mindenütt a kedvencük (leginkább Michael Schumacher) zászló lobogott, sok helyen raktak kerítést az üres sörösdobozokból. Komoly munka volt, sok üzemórát fektettek bele, ezért is jöttek többen is már a hét elején. A versenyre való ráhangolódás tökéletes volt.
Aztán később, a 2000-res évek elején az önkormányzat rászállt az ilyen ideiglenesen kiadott szálláshelyekre és iparűzési meg kitudja milyen adókkal sújtva a lakosságot, ellehetetlenítették az efféle rögtönzött kempingeket. 2010-ben már szinte egyáltalán nem láttam udvarban sátorozó vendégeket. A mai helyzetről nem tudok.
Tény, hogy egy egyedi atmoszférát sikerült megölni a túlszabályozással, azzal, hogy kikényszerítették a Forma 1 rajongókat a falu és a pálya közötti területre, ahol szintén sok ideiglenesen kialakított kempinghely és parkoló van ilyenkor. Tény hogy annak is van hangulata.
A kép forrása: https://imgcop.com
A kép forrása: Zengő kemping https://mapcarta.com
Egy edzésnap végi lazítás
Sztori a '90-es évek közepéről
A kempingben kipakoltuk a kemping asztat,l kemping székeket, és amikor visszaértünk az edzésről (némiképp kapatosan), persze kajáláshoz készülve mindenki kirakta az asztalra azokat az ételeket, amiket hozott, kapott a szülőktől, családtól vagy éppen vett a boltban. Én egy nagy zacskó paradicsomot is hoztam, (talán akkor dolgoztam egy zöldség piacon és onnan volt) és bizony nem sok kellett hozzá, hogy élvezhetetlen állapotba kerüljön, azaz erősen meg szottyadt.
Egyik cimbora, azt mondta hogy "Te! Nem esszük ezt meg mi mindet! Adjuk oda a németeknek." És már fogta is a zacskót, odament hozzájuk (tudott németül) odaadta nekik a paradicsomot, majd visszajött.
Talán három perc sem telt el, a németek hoztak egy 5 literes kis söröshordót, műanyag poharakat és kérték, hogy csatlakozhassanak az asztalunkhoz. Ha már mi is megvendégeltük őket, ők is meghívnak minket. Hatalmas hangulat kerekedett, bár sokat nem tudtunk németül. Valameddig a barátunk fordított, aztán már csak ő társalgott velük de a közös nyelv "Proszit" kiválóan működött. Amint kifogyott a hordó, máris hozták a másikat.
A hangulathoz erősen hozzájárult, hogy a környékbeli sátorhelyek felől majd mindenhonnan szólt valami. Főként az "eine kleine" zene, amit a németek állandóan hallgattak, és ami meglehetősen kiakasztó volt egy disco vagy rockzenéhez szokott magyar fülnek, de ők állandóan ezt dübörögtették a hang berendezéseiken.
A hétvége során csak ilyen zenét, vagy a Formula autók muzsikáját hallottuk
A kempingek nem is létezhettek ezen zene nélkül. A második nap végére már kimondottan tetszett nekünk is. Annyira gügye és lehetetlen volt, hogy már ettől volt jó. Szinte velük énekeltük az unásig hallott dalokat.
Nem sokkal később odajött egy motoros, egy Babetta szerű kis motoron, de rettentő rosszul nézett ki a csávó. Kicsit össze volt hányva, csúnyán be volt rúgva és a kis motoron ülve valamit karattyolt német barátainak. Azok nevetve válaszoltak, majd a fazon kissé csellegve elhajtott. Valószínűleg csak kempingen belül használta a motort, vagy ki tudja, de másnap reggel, amikor indultunk a versenyre, egy nagy kihűlt tábortűz maradványaira lettünk figyelmesek, ahol egy csomó kacat elégett hamvai látszottak. S ezen kacatok egyike az a Babetta szerű motor volt. amit szintén felraktak a tűzre. Vagy csak belehajtott színjózan barátunk és őt még éppen kihúzták valahogy a lángokból. (!?)
Ki tudja?
Élet a vigalmi negyedben
Hungaroring élményeim egy jelentős része a vigalmi negyedhez is kapcsolódik.
A versenyek előtti edzésnapok végén szinte mindenki, aki a pálya közelében ütötte fel sátrát és nem a főváros szállodáiban foglalt szobát, elindult a Mogyoród felőli oldalon felállított vigalmi negyedbe.
Óriási tömeg gyűlt itt össze, mindenféle árus, bazáros és csapszék kíséretében. A legnagyobb látványosság egy cirkuszi sátor volt, amelynek körben fel volt hajtva a ponyvája és bent egy élő zenekar játszott felváltva a helyi DJ-vel aki az akkoriban futó slágereket forgatta a lemezjátszóján.
Sokan érkeztek Ausztriából (akkoriban nem vitte Eccleston az A1 Ring-re a versenyt) és Gerhard Berger osztrák versenyzőnek is sokan szurkoltak onnét. Senna-nak mindenféle országból érkeztek rajongói , de természetesen Michael Schumacher-nek volt a legnagyobb rajongótábora, aki közül szintén sok itt gyűlt össze a sátorban.
Hogy felsrófolja a hangulatot, a Dj hosszasan sorolta azokat a neveket akik kevésbé voltak érdekesek az itt összegyűltek számára. Például Roberto Moreno. Akkor a DJ mondogatta hogy "Moreno, Moreno is the best !!!" a közönség pedig legyintett ,hogy "Ugyan dehogy !" Aztán még egy nevet elharsogott. "Martin Brundle, Martin Brundle is the best!" De mivel itt az angolok szinte egyáltalán nem képviseltették magukat, a németek és osztrákok megint legyintettek."Ugyan már!
Ekkor emelt hangon szótagolni kezdte: "M-i-c-h-a-e-l Schumacher is the best!!!" no akkor tört ki az óriási ováció! Zászlók lengtek mindenhol, az alkoholtól és a Forma-1 mámorát elkábult tömeg egy óriási éljenzésbe csapva lendült bele a következő zeneszám átélésbe.
Egyik alkalommal ez a zeneszám "Dr Alban - Sing Hallelujah" című zenéje volt, amelynél nagyobb hangulatot még életemben nem láttam semmilyen bulin. Arra az estére magammal vittem videokamerámat, de ahogy ez lenni szokott az utolsó másodperceit élte az akkumulátor és körülbelül 30 másodpercet tudtam csak felvenni ebből a remek buliból, mikor is kikapcsolt.
Sebaj! Letettem a kamerát és együtt csápoltam a tömeggel, akik a különféle kedvencek zászlóival futkároztak körbe, a többiek álltak a padokon, az asztalokon, felmásztak a sátor tartóvasára és ott tomboltak. Mindenhonnan egy rendkívül intenzív, mégis kulturált őrjöngés vette kezdetét, amelyre ha csak visszagondolok is máris beleborzongok.
Régi vágyam teljesült azzal, hogy sikerült összeállítani ezt a videóklippet, mely talán képes egy picit láttatni és éreztetni az akkori atmoszférát. (A gyenge minőségű felvétel egy leheletnyivel jobban látszik nagy képernyőn.)
Korán kezdődik a verseny napja
Ahhoz hogy az ember jó helyet kapjon az állóhelyek valamelyikén (lévén ülő helyre nem telik a szűkös alkalmazotti bérezésből) ezért vasárnap a versenyre már idejekorán ki kell menni. Jelent ez 7 órát amikoris nyitnak a kapuk.. Ilyenkorra már sor áll és várja hogy a szentély kapui megnyílnak.
Ennek a belépőjegynek a bal oldalán valamiért megmaradtak a napi szelvények, melyeket egyébként a hétvégén minden belépésnél letéptek
Ekkorra minden látogató csoport kiválasztotta maga közül azokat a felfutó embereket, akik kapunyitás után azonnal a már korábban kinézett helyek egyikéhez rohan és lefoglalja azt.
Nekünk is megvolt a felfutó emberünk.
Kinyíltak a kapuk, a jegykezelés megtörtént és ekkor Robi barátunk 4 összecsukható székkel a hóna alatt (ekkor még szabad volt bevinni ilyen dolgokat) őrült rohanásban kezdett a kiszemelt állóhely meghódításáért
Amikor két perccel később mi is odaértünk Robi a kinyitott székek egyikén ült óriási lihegés közepette, és büszkén mutatta a megcsináltam jelet. Ami azt jelentette, hogy el tudta foglalni azt a helyet amely mellett aztán a többi szurkoló is letette a maga székét,, pokrócát, cuccait
Ezekben az években még csak egysoros kerítés volt a nézőtér és a pálya között. Ezt az egysoros kerítést teljesen meg lehetett közelíteni, rá lehetett tapadni, nem úgy mint a későbbi dupla kerítésnél amikor még azt a külső kerítést is csak egy méterre szabadott megközelíteni és még ott is biztonsági őr állt.
Nagyon kegyetlen dolog volt ez, hiszen aki forma egyet akar látni az minél közelebb akar lenni a gépekhez És hiába mondták a biztonságiak azt, hogy onnan távolabbról, a domboldalról is lehet látni, az nem olyan. Én azért fizettem, hogy közel legyek ezekhez a verseny csodákhoz. Még akkor is fájt ez az elválasztottság, ha tudtuk, hogy a második kerítéssort azért kellett felhúzni, mert az egyik évben a szurkolók már a verseny utolsó körében bemásztak a pályára, ami miatt durván megbüntették a Hungaroringet.
Nem akarták a szervezők, hogy ez megismétlődhessen.
Egyik kedvenc helyünk a Silver 2 tribun feletti rész kerítése előtt volt
Janika megérzése
Történt 1992 - ben, hogy egyik barátunkat aki gyakorlatilag semmit nem értett a Forma-1 -hez, csak tetszett neki a pálya meg a verseny hangulata megkérdeztük, hogy kinek szurkol. Ő meg visszakérdezett, hogy "Ki az utolsó?" A program füzetből beazonosítottuk a rajtszámot és mondtuk neki: "Valami Damon Hill." Onnét kezdve ez a srác a "Hajrá Hill!" kiállításokkal biztatta ezt a versenyzőt, amikor elhaladt előttünk az autója.
Aztán ugyanez a Damon Hill egy nagyon komoly szerződést kapott a Williams csapattól és rá egy évre, 1993 -ban Alain Prost-tal egy csapatot alkotva már futam győzelmeket is szerzett és később Michael Schumacher egyik fő kihívójaként '96 -ban világbajnoki címet is nyert. (!)
Kézi kamerás saját VHS felvétel (fentebb már szerepelt). Gyenge minőség, A többi évben nem vittem felvevőeszközöket, hogy semmi ne zökkentsen ki a "most" állapotából. Bár felvétel így nemigen maradt az "utókorra", de ott a pillanatot mindig 100%-osan meg tudtam élni. A verseny felvezetőkörére Alain Prost nem tudott elindulni az első helyre kvalifikált autójával, így gyakorlatilag az a Hill kapta a lehetőséget egy jó rajtra, aki az előző évben az utolsó helyen ért célba 4 kör hátránnyal. Itt mindjárt a start után az élre ugrott és meg is nyerte a versenyt. Prost sokat volt a boxban, 7 kör hátránnyal fejezte be a nagydíjat.
De barátunknak nem ez az egyetlen (mondjuk úgy) megérzése, hanem pár évre rá a kempingben összehaverkodtunk, összesöröztünk németekkel, akik szintén megkérdezték "Ki a kedvenced barátunk?" Ekkorra, már nem Hill volt a kedvence, mert az túl jó versenyzővé vált, hanem ismét választott magának egy gyöngébb favoritot.
A válasz tehát az volt, hogy "A Mercédesz! Mika Hakkinen!
A németek nevettek, mert Mika Hakkinen-nek esélye nem volt az akkori Mercedes motoros csapatnál semmiféle dobogós helyre, nemhogy győzelemre. Azon a hétvégén aztán barátunk, aki elég szórakoztató figura volt, elhíresült arról, hogy ő az, aki ilyen névtelen senkinek szurkol.
Amikor meglátták őt a kempingben, már a németek, lengyelek, csehek kiabálták neki nevetve:"Hakkinen! Hakkinen!"
Nos, aki követi a Forma 1-et, annak nem árulok el újdonságot, hogy néhány évre rá Mika Hakkinen kétszer is világbajnok lett.
Elgondolkodtam, hogy megkérdezem ezt a rég nem látott barátomat, hogy vajon most kinek szurkol? Akár fogadhatnék is rá egy nagyobb odds-al...
Jegyet nyertem a Nagydíjra
'97-ben egy televíziós nyereményjáték keretein belül kellett válaszolni egy-két (számomra, mint Forma 1 rajongó, rém egyszerű) kérdésre és kisorsoltak. Ez már a verseny utolsó hetében volt, egy valamirevaló szurkoló ilyenkorra már megvette a saját jegyét.
A baráti társaságom szintén minden tagja rendelkezett már jeggyel, így a pályánál kellett eladni. Amikor odaértünk a kapukhoz, amelyek mellett jegyárúsító bódék is álltak, a következőt mondtam a haver barátnőjének: "Én nem igazán értek az ilyenhez, de te elég jó csaj vagy ahhoz, hogy az egyik jegyárús fiúnak megrázd a hajadat (hosszú szőkehajú vonzó jelenség volt a hölgy) és megkérd, hogy váltsa vissza az én korábban megvett jegyemet. Én meg a Vendégjeggyel megyek be. ha már nyertem."
"Rendben" -válaszolta.
"Áll a meghívás egy Martini-re" - tettem hozzá mosolyogva.
Így is tett. Kiválasztott egy férfit a jegyárúsító bódéban, kacéran megrázta a sörényét és kedvesen rámosolygott a srácra. A többi már ment magától.
Ez a jegy '93-ból való. Abban az évben újítottak és elektronikus beléptetési rendszert építettek ki a versenyhétvégére. A vonalkódot olvasta a rendszer, ha kijött-bement valaki a pályára napközben, azt is rögzítette. Ez nem lett volna baj, csakhogy kitalálták, hogy adott állójegy típus is csak adott területre szólhat. s míg a többi évben a lelátók kivételével bárhova lehetett állni, addig eben az évben, ezzel a jeggyel csak a célegyenes ráfordító kanyart lehetett látogatni.
Rossz döntés volt. A további években már nem alkalmazták sem a terület beszabályzást, sem az elektronikus beléptetést. (2010-ig biztosan nem)
Hova tűnt Demon Hill?!
Palik Laci elhíresült mondása is ebben az évben született.
Az előzményhez érdemes tudni, hogy az a Demon Hill, aki megnyerte a világbajnoki címet 1996-ban a Williams istállóval, nem kapott további szerződést a szintén világbajnok csapatnál (Frank Williams tulajdonos sokallta amit Hill kért a következő évre) ezért az Arrows nevű kis csapatnál tekerte a volánt '97-ben.
Ennek a csapatnak esélye nem volt még dobogóra sem kerülni, nemhogy futamgyőzelemre, de azért küzdöttek derekasan, mint malac a jégen.
Eljött a Magyar Nagydíj hétvégéje. Már a szabadedzéseken látszott, hogy ez a verseny más lesz a Zepter szponzorálta Arrows számára. Hill nagyon jó helyen zárta a pénteket és a szombati időmérőn a negyedik helyet sikerült elcsípnie. Soha ilyen előkelő pozícióból nem indult még ez az autó.
Mindjárt kezdődik a verseny.
Mi is startpozícióban ülünk kedvenc kerítésszakaszunk előtt és az elfogyasztott sörök dobozait a kerítéshálóba dugva kiraktuk kedvencünk nevét. "Hill". Izgatottan várjuk a rajtot, hiszen drága Hill-ünk, aki sokáig Schumacher egyetlen kihívója volt és egyszer sikerült is legyőznie, most egy ilyen versenyképtelen autóba kényszerül csak azért mert Frank Williams-nak nem éri meg világbajnokot szerződtetni, mert sokba kerül? Ej-ej Frank !! Nem fogod ezt még megbánni ? ('97-ben Jacques Villeneuve még megnyerte neki a trófeát, de aztán elindult a Williams istálló leszállóága, ami a mai napig tart)
A kivetítőre tapasztjuk a távcsövet. Egy nézi és közvetít a többieknek: "Start... Hill jól jön el... néz mán... befér... apám! Második!!! Megelőzte Vilnövöt!..."
Óriási ováció jön ki belőlünk és minden nézőből aki nem Schumacher-nek szurkol. Amikor pedig kisvártatva elsüvítenek előttünk a 11-es kanyarból kijövet ...!
"Hajrá Hiiiiillllll!.... Nyomjad!!!"
A Bridgestone gumikon startoló Hill nemhogy nem marad le Schumacher-ről, aki Good Year gumikat használ, hanem 9 kör alatt utol is éri. Minden kör hatalmas őrjöngést hoz amikor elhaladnak előttünk, hiszen az esélytelen Hill üldözi Schumacher-t ???!!!!
"Kűggyed! Té vagy a jobb! Hill,Hill,Hill, Hill!" - kiáltozzuk a jellegzetes és sajátos köldökcsakrából feltörő, röviden ejtett skandálással.
Aztán eljön a 10. kör...
A távcsöves közvetít: "Befér...befér...befér...mingyán mögvan... befért!!!! Hill az első! Mögelőzte Sumit!!!"
Ahogy kimondja, a távoli, a közeli lelátókról és állóhelyekről egyszerre ér el hozzánk a hatalmas ováció, amihez mi is rendesen odatesszük a magunkét, s egyszerre robban fel a pálya a szerfeletti örömtől: A kis semmilyen csapat Hill-je megelőzte az örök riválist Michael Schumachert ! Amikor pedig elhaladnak előttünk...hát... lefagy a billentyűzet, ha megkísérlem leírni azt a tombolást... Damon Hill vezeti a versenyt!
5 perc 35 másodpercnél
Ez az önfeledt ünneplés minden körben újra és újra lezajlott. Integettünk Hillnek, biztattuk, tomboltunk sok tízezer neki szurkolóval együtt... amíg...
El nem jött a 77 körös verseny 75. köre. (Eddigre már Jacques Villeneuve vált Hill üldözőjévé több mint 20 másodpeccel, míg a mezőny többi része, így Schumecher is tekintélyesen leszakadtak Hill-ről.)
"Te.. ennek nagyon beteg hangja van..." -mondtuk egymásnak miután elhaladt előttünk Demon Hill Arrows Yamaha-ja - "Lassul! A .... francba ... jön rá Vilnöv!"
A helyszínen nagyon jól érzékelhetők kivetítő nélkül is az autók egymáshoz képest elfoglalt helyzetei (persze nem a tizedmásodpercek) és látszott amint a belassult Hill-re látványosan közeledik Villeneuve. Ekkor már Hill-t a lekörözettek is visszaelőzték, ami jól mutatta a Yamaha motor gyengülését.
A következő körben tovább csökkent az előny (körömrágás, idegrángatózás, mérgelődés, szorongás, szorítás a kerítés mögött), a motor rettentő betegen kerepelt az egészséges visítás helyett.
Az utolsó körben pedig Villeneuve már olyan közel volt hozzá, hogy a hátsó egyenesben, kicsit a füvön bár, de megelőzte kedvencünket. A távcsöves ember szomorúan közölte a tényt. "Mögelőzte Vilnöv...csak bírja ki a célig"
Hill előnye még ennek ellenére is nagy volt a további üldözőkhöz képest, így amikor elhaladt előttünk, még bíztunk benne, hogy a hátralévő 3 kanyart kibírja és így kerepelő motorral is befut másodikként Johnny Herbert előtt. Szabad szemmel csak a célegyenes ráfordító kanyart és az azt megelőzőt nem láttuk, de Herbert legalább 15 másodperccel később jött el előttünk, így magát a befutót kellett csak megerősítse a távcsöves ember.
"Leintötték. Második lött." - mondta Tibike, aki az egyik helyszíni kivetítőre irányított távcsővel nézte a befutót, amely kivetítő más képet mutat az egész hétvége során (amely egy zárt láncú, belső tévé közvetítés saját képvágásokkal), mint az adásba kerülő televíziós közvetítés, így jól látta Hill célba érkezését.
Mi nem is tudtunk Palik Laci kálváriájáról, aki az adásba kerülő tévé közvetítést nézte a kommentátor állásban, s (utólag visszanézve) azon valóban nem mutatták, hogy Hill 9 másodperces hátránnyal ugyan, de a második helyen ér célba Villeneuve mögött. A sok történés a leintés pillanatában (Irvine kocsija leállt stb) megzavarta derék kommentátorunkat, de legalább megalkotta az azóta már szállóigévé lett mondatát:
"Hova tűnt Demon Hill ??!!"
Azért ennek a váratlan eredménynek is tudtunk örülni, Hill a második.
Időközben a csipogómra a feleségem megírta, hogy "Beninek bal alsó egyese van."
A távollétemben kibújt a fiam első foga.
"Fiamnak az első, Hill pedig a második!"
Mehetünk haza!
Amikor vége - általános leírás
Nos igen ... Amikor vége van egy versenynek és leintik a befutót, annyi öröm még van, hogy a nézőket beengedik a pályára, akik összeszedhetnek néhány kis gumi cafatot, letört karbon darabot és ha elég korán ér oda az ember, akkor láthatja az eredményhirdetést kedvenceivel. Azon az aszfalton lépkedni ahol percekkel ezelőtt még a vas szörnyek patái dobogtak, valóban felséges érzés. Még be lehet látni a boxokba, amint kezdenek összepakolni a csapatok, még hallatszik a versenyzőkkel készült interjú angol nyelvű szövege a kihangosítón, (ugye ekkoriban még nem kint a pódiumon készítették ezeket az interjúkat hanem bent a sajtó szobában) majd még néhány ajándék perc és elkezdik terelni kifelé az embereket. 4 - 5 biztonsági ember, kezükben egy színes kötél az aszfaltcsík teljes szélességében és lassú léptekkel jelzi, hogy innen most már a kijáratok felé kell menni. A show véget ért, haza kell menni. Újabb egy évet kell várni, míg ismét leróhatjuk tiszteletünket a gyorsaság és technika oltárán.
A közönség még egy utolsó hegymenetbe kapcsol hiszen ez egy katlan és bármerre is próbálunk kijutni a pályáról az először felfelé irányt jelent. A tömeg fáradt, hisz sokan három napra érkeztek, ami bizony erősen igénybe veszi a kikapcsolódni vágyó bajtársakat.
Elérjük a kapuk egyikét. Itt egy utolsó pillantást vetünk még a három nap gyönyörűséget adó komplexumra, egy mély sóhaj, és kint vagyunk. Ekkor tudatosul először, hogy tényleg vége.
A kocsisor máris jelen van, Mind Szilasliget irányába, mind a másik irányba Mogyoród illetve az autópálya felé tömött az út, araszol a kocsisor. Mi átvágunk köztük és megyünk a kempingbe. Van, hogy még reggel összepakoltunk, de legtöbbször csak most. Fáradt, lassú mozdulatokkal az élményeket taglalva és megbeszélve, nekikészülünk az útnak. Ilyenkor már legtöbbünk józan, elég volt az a két nap a versenyt megelőző péntek szombaton, hogy most már jól essen ez a tisztaság. Beülünk az autóba, és búcsút intünk a kempingnek.
Néhány sátor még áll, ők lehet hogy holnap fognak elindulni, amikorra már eloszlott a tömeg. Ilyet én is csináltam egyszer a fiammal és egyszer a barátokkal. Nem indultunk el azonnal hanem csak másnap. Sokkal egyszerűbb volt az igaz, de mégis valami "itt maradottság" érzése van az embernek. Annak ellenére hogy vége és ez nem jó érzés még mindig jobb rögtön elindulni, mintha vége, nincs tovább de mégis maradok. Moziból is kijövünk, ha vége a filmnek ...
Legtöbbször persze becsatlakoztunk a vasárnap délutáni kocsisorba, ami az első években nem volt egyszerű. A '90-es évek végétől már rendőri irányítás segítségével két sávon folyt a forgalom. A falu egyetlen főutcáját egyirányúsították, mindkét sávon csak kifelé engedték a kocsisort, így volt, hogy már egy óra hossza múlva kint voltunk a Kerepesi úton. Amíg az M0 - ás elkerülő még nem volt meg, addig Üllő Ócsa Pécel és egy csomó hasonló kis település érintésével kerültük ki a fővárost és úgy értük el a szegedi utat, vagy a későbbi években már a Szegedre vezet autópályát.
Közben még lobogott a zászló az autón, (általában Ferrari) és sokszor találkoztunk más, hasonlóképpen feldíszített autóval is, akik szintén a versenyről tartottak haza. Ilyenkor egy-egy önfeledt integetés, kiabálás még feldobta a lekókadófélben lévő társaságot.
Pedig hát kit érdekelt az, hogy vége? Holnap vissza
a mókuskerékbe, újra mehetünk munkába !!!... Zsír
Forma 1 a fiammal
2005-től kezdve a fiamat is vittem magammal.
Első találkozása a Hungaroringgel az 5-ös kapunál történt. A ring felé közeledve a kerítés miatt semmi sem látszik. Ahogy azonban belép az ember, egy páratlanul szép földrajzi és építészeti panoráma tárul az ember elé. Áthaladtunk a jegykezelésen és a kapun belül azt mondtam neki: "Ha majd ráérzel az ízére, beleszeretsz ebbe a pályába."
Körbevitte a tekintetét a lelátókon, a pályacsíkon, az épületeken, a paddock részben a csapatok pedánsan felsorakozott kamionjain, az egyre sokasodó színes emberáradaton, s így szólt:
"Apa. Már megtörtént! Máris beleszerettem!"
Első találkozás (is lehetne) a Ringgel. Ám ezek már a 2006-os versenyhétvége képei.
Az edzések végén már a lelátóra is bemehettünk szétnézni
Kicsit lentebbről ilyesmit láthatott akkor a gyerek. A kép a 24.hu oldaláról való.
Sok előző évi Formula 1-es autó is ki van állítva ilyenkor a Szurkolói zónában
Tilos hozzáérni ..., dehát egy McLaren-t csak meg kell taperolni!
A pálya mögötti domb, teljesen más atmoszférát árasztott...
... a szabadság és felszabadultság érzését!
"Apaaa! Lecsúszhatok innét!???" Kiáltott a fiam. "Persze! Miért ne?" -válaszoltam. (Némiképp a szervezetemben felhalmozódott Unicum hatására:-)
Hát... lecsúszott. Persze váltás ruhát nem hoztunk. Úgyhogy venni kellett egyet.
A kempingben a szomszédok közt sok német volt. Éjjel ordított náluk az "Ájne-klájne" zene
Az edzéseket követően sok helyre elmentünk, így a pályával szemközti kilátóba is. (Amelyet egyébként a neves építész, Makovecz Imre tervezett.)
Itt is ültünk egy kicsit, de a telephelyünk a pálya felső traktusában volt.
A leintést követően bemehettünk a pályára. A fiam gumidarabokat is "zsákmányolt".
Ez a jegy lógott a nyakában egész hétvégén
Aztán jött a WSR korszak
2007
World Series by Renault
A Renault egész hétvégés programot hozott a Hungaroringre, melybe a különböző kategóriák versenye mellett, a pályán kívül családi programok tettek széleskörűvé. Amíg apuka csorgatta a nyálát a versenygépek látványán, hangzásán és hangulatán, addig anyuka elvitte a gyereket az ugrálóvárba, vakvezető kutya bemutatóra, vagy éppen véradásra. (Csak vicceltem ... De tény. hogy még véradási lehetőség is volt)
Legtöbbször nyári időszakban rendezték ezt az eseményt, néhány héttel a Formula 1-es Magyar Nagydíj előtt. F 1-es bemutató is volt. Néhány kört futott a meghívott pilóta, a végén pedig csinált egy pár fánkot (pörgött) a főtribün előtt. Ez kedvcsinálónak is jó volt, sokan kedvet kaptak a helyszínről nézni a Nagydíjat.
Volt olyan év, amikor elmentünk a Magyar Nagydíjra is, de később már csak a WSR-re jártunk. Erős ösztönzést adott, hogy ingyenes volt a belépés a Renault hétvégére (szemben a Forma 1 igen borsos áraival), másrészt pedig szabad volt a bejárás gyakorlatilag mindenhova. A célegyenes ráfordító kanyartól a célegyenes végi kanyarig lévő összes lelátóra ülhettünk + paddock terület teljes egésze látogatható volt. A csapatok kamionjai között sétáltunk, bepillanthattunk hátulról a boxokba, a motorhome-okba, a versenyzők ott járkáltak köztünk, ugyanazt a wc-t használtuk mint a csapatok. (Egyszer Pierre Gasly jött ki onnan versenyzői overálban, amikor én befelé tartottam oda.)
A Forma 1-es hibridkorszaktól kezdődően pedig még a hangzás is sokkal jobb volt ezen a versenysorozaton, mint a Formula 1-en.
A pálya melletti ipari parkban ilyen PSZH-kat (Páncélozott Szállító és Harcjármű) is találtunk.
A szimulátort is ki kellett próbálni.
A WSR gokartozást is szervezett. Ingyen. Őrült sokat kellett sorban állni, de megérte. A srácnak fülig ért a szája.
Baumgartner Zsolti volt a bemutatókörök pilótája az előző évi Renault-val.
A 3,5 literes kategória sokszor ugyanolyan festést használ egyes csapatoknál, mint az F-1-ben. Gondolom ugyanaz lehet a szponzor.
A kisebb kategóriás versenyautókat a nézők között tolják ki a pályára.
3,5 literes autók a start utáni első kanyarban. Ott ültünk. Leírhatatlan! Pazar! Elképesztő élmény!
A paddock részben a szerelők nagyon készségesek voltak. Mindig félreálltak, ha látták , hogy fényképezünk. Pedig ez sokszor megtörtént a látogatók részéről.
Emelőkosaras kocsival a Ringen
Mogyoródhoz közeli szervizbe kellett vinni akkori munkaeszközömet, egy hidraulikus emelőkocsit, s a javítás elvégzése után elkanyarodtunk a pálya felé. Természetesen semmilyen esemény nem volt akkor, mégis bekéredzkedtünk (ha lett volna esemény, nyilván nem engednek be) és csináltunk néhány képet a magasból.
Tél volt, ködös, párás idő - a képek minősége is ennek megfelelő.
2008
Forma 1
Egy öreg, ámbár felújított Schwalbe típusú motorom eladása segített hozzá az első tribünjegy megvásárlásához. Két jegyet vettem a "Silver 2" lelátóra, s úgy rémlik a 14 éves fiamnak is teljes áron lehetett csak helyet foglalnia. Valamiért ...
De ... akkor is megérte!
Valójában ez a tribün akkor volt igazán ütős, mielőtt átépítették a 12-es kanyart, de így is zsír volt.
Első alkalommal ültünk lelátóra Forma 1-en. "What a feeling!!!!"
Fiamnak is nagyon bejött a Formula 1-es életérzés
Termékek csillagászati árakon - csinos lányokkal
2009
WSR
Odaérkezéskor a parkolást elősegítő forgalomirányítók teszik zökkenőmentessé tömeg mozgását
Ilyenkor összeszedjük mindazt amire szükség lehet a nap folyamán, aztán uzsgyi!
A paddock-ba is szabad bejárása van ilyen versenyhétvégéken a nézőknek, így a kisebb kategóriák gépeit, szerelőit testközelből nézhetjük meg
A rögtönzött boxokat csővázból és igényes ponyvából húzzák fel a résztvevő csapatok. A padló is tiszta, valami szőnyegszerű bevonattal. Olajfoltot nem láttam rajta.
Kerékcsere gyakorlat a boxutcában
A verseny végén a "parc ferme"-be állnak az autók
A bemutatóterületen egy régi Renault F 1-es gép is állt
Renault rally autó
Korabeli versenygép. Amikor elhaladt a bemutatókörre a tribünök előtt, ő kapta a legnagyobb ovációt. Mintegy 5 perccel volt lemaradva a '80-as évek bemutató gépeitől, de az igyekezet ... mindent vitt!
Új Renault utcai sportautó. Kipróbálás alatt
Az RS 6-os kívülről
Keménynek találtam az ülést. Persze ez sport verzió.
A garázsban fel sem tudnám nyitni az ajtaját...
Kaszkadőrbemutató
Indulás haza ... no nem ezzel
2009
Forma 1
A tv közvetítés helikoptere
A célegyenes ráfordító kanyarban ültünk.
Red Bull tribün. A képen Kimi
Mozgás van a pálya körül
Felipe Massa klasszikus "rugós" balesete, melyben csaknem elvesztette az egyik szemét. Épp most teszik be a mentőhelikopterbe
Még ekkoriban sem volt túl izmos telefonom, de a hang és a hangulat miatt kihagyhatatlan ez a videó a startról és az első körről.
A tribünök látképe a pályacsíkról
Beözönlik a nép
Gumidarabokat találtunk...
...baleseti energiaelnyelő gumifalat szemléltünk
Utolsó pillantás vissza a "Szentföldre"
Egy záró hot dog a végére - immár kívül
2011 - 2016
WSR
a World Series by Renault versenysorozat Hungaroringi állomása
Minden évben bővült azok köre, akik velünk tartottak erre a versenyhétvégére. Volt akinek elég volt ez az egy alkalom, de a többség beleszerelmesedett ebbe a miliőbe, s kihagyhatatlan eseménnyé vált a naptárukban.
Az odaúton reggel feltankoltunk élelemmel és innivalóval, mert a pályán - valljuk be - elég borsosak az árak
A pályán belül is sok parkoló van
A pálya látképe a Gold (fő) tribünök mögötti dombról
Fiam a Formula -E (elektromos versenyautó) autó előtt. Kiállítási darab volt, akkoriban, 2011-ben még megmosolyogtam
2011-es Red Bull Renault bemutató autó 2012-ben
Ez az autó nem mozdult, tényleg csak kiállítási darab volt
2010-es Lotus Renault F-1-es bemutató autó 2011-ben.
Ezek kiállítási darabok voltak, de a "testvéreik" komoly csatákat vívtak a pályán
Bepillantás egy box belsejébe.
Bár nem sok látszik belőle, de Carlos Saints jr. edz a fizikoterapeutájával egy semleges valamelyik box mélyén. Nekem az volt egyértelmű ahogy láttam,hogy nagyon elszánt a srác. Belőle is F 1-es pilóta lett.
Nagyon látványos , ahogyan a kisebb kategóriás gépek versenyautóit a paddock részben a nézők között tolják ki a pályára. A 3.5 literes autók boxai a boxutca felé nyílnak, ők ott állnak ki a pályára, de a kisebb, 2.0 literes autók "szerelőműhelyei" a paddock egyetlen utcájára néznek, ők efelé kénytelenek haladni.
A nézők megbámulják az autókat, a szerelőket és a versenyzőket, akik már megszokták ezt. Ilyenkor ők is megnézik a járókelőket ...
Renault olds mobilok is a kiállítás részei voltak
World Series ugrálóvár, hogy a gyerekek is ellegyenek amíg apuka technikai sportozik. Általában nagyon családbarát rendezvényt raktak össze a szervezők
A célegyenes végi kanyar bukótere és a mentőegységek
A 2.0 literesek start előtti pillanatai. Bár kipufogóval szereltek voltak, együtt viszonylag jó hanghatásuk volt az induláskor. Természetesen a 3.5 literesek nyomába sem értek.
Boxutca látogatás. Szombaton és vasárnap is dél körül, egy órahosszára betódulhatott a nép.
Roberto Merhi, aki azóta már a Forma 1-ben is bemutatkozott
Pierre Gasly, aki jelenleg is F 1-es versenyző. 2019 tavaszától a Red Bull csapatot erősíti
Doughnut, fánk Forma 1-ben
A WSR és hasonló bemutatókon a vendégpilóták látványos pörgéseket adnak elő a nézők nagy örömére. Ezeknek "fánk, doughnut" a neve, merthogy belül olyan lyukas valamire emlékezteti az embert.
Sebastian Buemi fánkja, egy nem túl izmos telefon felvételén keresztül
Ez a videó Dávid Miklós jóvoltából került fel a YouTube-ra, még a 2009-es Szegedi parádéról. Jól sikerült felvétel. Ez már közel 30%-ban visszaadja azt a hangulatot, érzést, hangzást, látványt, amit a helyszínen élhet át az, akitől 5-7 méterre visít, tombol, szaggatja az aszfaltot egy Formula 1-es "Vasszörny" (bár számomra inkább "Karbon paripa")
Kamionbemutató is volt. Legtöbbször a pályán is mentek pár kört, s volt év, amikor kisorsoltak nézőket, és elvitték őket egy élménykörre. Sajnos mi nem jutottunk be.
Mika Hakkinen világbajnokságot nyert McLaren-je. A Hungaroring egyik múzeumszerű részében találtunk rá
Egyszerű bemutató stand valahol a kiállítóterületen
És hát a csapatok kamionjai ...
1844 a bahá'i vallás alapító éve. Egyik barátom mondta, hogy ezért a leggyorsabban terjedő vallás a világon... :-)
A pálya környékét mindig bejártuk
A hegytetőre érve hatalmas zuhé közeledett. Egy szál pólóban vártuk és ... némiképp paráztunk
A kirándulás után még egy búcsúpillantásra visszatértünk a pályához hétfő délután
Chill out parti. Egy versenyautó még tesztelt hétfő délben
Utolsó pillantás a pályára - aztán indulás
Mondom magamban: Hazafelé majd jót dumálunk a hétvége eseményeiről! Ja....
Hiába na! Fárasztó sport ez a Formula autózás
Blancpain GT hétvége
2019
2019-ben ismét ellátogattunk a fiammal a pályára, ezúttal a Blancpain GT és a Formula Renault Series sorozat Hungaroringi állomását néztük meg.
Erről készült az alábbi videó összeállítás
A végén még egy elhasznált versenyabroncsot is sikerült kérni, amit ereklyeként hoztunk haza és őrzünk azóta is.
A kép a hazaúton készült, a kocsiban.