Áldott házasságunk - folyamatos jelenidő
Csaba írása
Mi a jó házasság titka?
A család a társadalom legkisebb sejtje, melyben összhang és egység kell hogy legyen, mint a testben is. Ehhez a harmonikus házasság tud a leghatékonyabban hozzájárulni.
Előzmény
Előző házasságomból és a korábbi kapcsolataimból kiindulva arra a
felismerésre ébredtem rá, hogy én, talán azért mert egyedüli gyermekként nőttem
fel, de jól el tudok lenni egyedül is.
Ezért olyan nőt kívántam magam mellé, aki szintén hordozza magában ezt a
tulajdonságot. Külön szobát álmodtam meg neki, így még mielőtt megismertem, már
megvolt a helye, az üres szekrénye és a cipős polcon kihagytam egy sort a
háromból, ahova majd helyezi a cipőit. Aztán természetesen ez az egy sor a
cipőspolcon nagyon kevésnek bizonyult, mert 3 komplett cipősszekrény kell ma,
ahol ezek a lábbelik elférnek.
Megismerkedésünk egy véletlen sorozat eredménye.
Akkoriban Mennyei prófécia klubba, valamint egy jóga tanfolyamra is jártam és ezek
vezettek el abba a klubhelyiségbe ahol a megismerkedésünk történt.
Az első találkozás, avagy én táncmeditáción !?
Szülő elemzést szerettem volna csinálni a Mennyei prófécia alapján és ehhez az Életerő Klub vezetőjének a segítséget szerettem volna kérni, akivel akkoriban jó barátságot ápoltam. Hozzátartozik még a történethez, hogy akkoriban vásároltam meg első asztali számítógépemet, amely valamilyen hang problémával küszködött és ezért ezt a szóban forgó klubhoz közeli szervizben szerettem volna orvosoltatni. Késő délután lévén már senkit nem találtam ott, ezért a leparkolt autót otthagytam és átsétáltam a mintegy három sarokra lévő Életerő klubba. Belépve a klubhelységbe, mely esetében picike kis szobáról beszélhetünk csak, néhány hölgy és a klubvezető tartózkodott, ami meglepett hiszen nem is gondoltam hogy van program.
A
klubvezető ekkor mosolyogva beljebb invitált és mondta, hogy egy táncmeditáció
tartanak, amire nagyon szívesen látnak, ha maradok. Egyébként is egyetlen férfi
voltam a társaságban. A meditáció tartó hölgy egy kis alacsony csupa élet nő
volt a negyvenes évei elején. Csak később tudtam meg, hogy a rákövetkező napon
töltötte a 40-et.
Elmondtam, hogy nem vagyok egy nagy táncos, de ha beszélgetünk is, akkor
maradok.
A hölgy elmondta, hogy fogunk majd beszélgetni is, de most hangolódjunk rá a
zenére.
Bekapcsolt valamit és azt mondta, hogy nem kell csinálni semmit csak
ráhangolódni. Igyekeztem ezt a ráhangolódást megejteni és becsukott szemmel
nagyon sokáig topogtam egy helyben és próbáltam a zene ütemére afféle latihan
féle mozgás megejteni. Igyekeztem ráhangolódni az univerzum rezgéseire.
Később ez a hölgy arra biztatott, hogy mozduljak is végre. Ő nem tudta, hogy nálam ez milyen nehezen megy és akkor valami esetlen mozgással, táncszerű dologba kezdtem.
Aztán
néha már olyan volt mintha vele táncolnék. Jó volt, de hát továbbra sem lettem
rabja a táncos összejöveteleknek, ahogyan korábban sem voltam.
Aztán utána valóban beszélgettünk a jelenlévőkkel a szellemi utakról,
spirituális fejlődésről. Tőlem azt is kérdezte, hogy hány gyerekem van? Mondtam
kettő, s ekkor küldött mindegyiknek egy - egy kis angyalkával díszített
papirost, amin egy szép idézet volt. Majd átöltözött, és amikor visszajött az
öltözésből rápillantottam formás kis hátsójára és megállapítottam, hogy nem is
olyan rossz.
Majd elköszöntünk és mindenki ment a dolgára. Meglehet, hogy soha nem találkoztunk volna újra, de az égi vezetés másként gondolta.
Második találkozás - 10 perc múlva
Mentem
vissza a három sarokra lévő szerviz mellett leparkolt autómhoz, amikor a fiam
hívott hogy merre és hogyan? Épp beszélgetni kezdtem vele, amikor elviharzott
mellettem hatalmas táskákkal ez a tánc meditációt tartó hölgy.
Mondtam neki, hogy "Várj, elviszlek, várjál fiam mindjárt! "
És akkor gyorsan lezsíroztam, hogy elviszem. Aztán azon tűnődtem. hogy nem
korán mondtam-e azt hogy elviszem, előbb talán meg kellett volna kérdezni, hogy
hol lakik, hiszen ha Zalaegerszegen akkor nem biztos hogy van annyi benzinem az
útra. De amikor mondta, hogy csak itt Dorozsmán (gyakorlatilag Szeged
külvárosa) fellélegeztem. Ez csak tíz kilométerre van a városközponttól, ahol voltunk. Beültünk és beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy meglehetősen viharos időszakot
él át, bár már a válás után van néhány évvel, de húzós az, hogy mindenkinek
megfeleljen. Munka, gyerekek, szülők, barátok, spirituális körök.
Mindezt mosolyogva és semmi sorsot vádoló beütéssel, hanem anélkül mondta. Ez
nagyon szimpatikus volt.
Láttam,
hogy fáradt és kicsit talán csapzott és közben arra gondoltam, hogy ez a nő
engem érdekel.
Elmondta, hogy szeretne néha gyönge nő lenni és ne mindig neki kelljen tartani
a vállán a családot. Hogy ne mindig ő adja a férfiúi minőséget.
Szeretné, ha megmasszíroznák a hátát, mert manapság csak ő lazít magán.
Én akkor arra gondoltam, hogy ezt szívesen meg tudnám neki tenni.....
Aztán már amikor a házuk közelében voltam azt mondta, hogy nem kell elvinni
egész a házig, mert a szülei felzaklatná hogy ki hozta és miért, úgyhogy jobb ha
most nem kell magyarázkodnia nekik.
Mielőtt kiszállt rátért egy - egy szóval arra hogy ő bahá'i.
Természetesen megkérdeztem, hogy az mi?
Belekezdett, hogy Isten minden törvénykorszakban elküld egy megnyilvánulást
és a többi...
Láttam, hogy akkor egy kicsit fáradtan mondja ezeket, mire azt mondtam, hogy. "Várj egy kicsit! Engem ez érdekel, de nem most, hanem beszéljünk meg egy
találkozót és ezeket is szívesen meghallgatom."
Így hát lezsíroztunk egy randit a következő napra.
Elbúcsúztunk, két - két puszi, szia.
Aztán otthonról még este egy csomó sms- t írtam neki, mert az új telefonomhoz
kaptam vagy 50 ingyen SMS-t, és mivel március utolsó napja volt ezért vagy elhasználom
vagy elveszik.
Irgalmatlan mennyiségű SMS- t rá zúdítottam, mindent egy lapra téve fel. Hogyha
esetleg ez kiábrándító számára, akkor elfogadom. De ha aranyosnak találja, akkor
az meg egy jó pont.
Ő is akkoriban vett új telefont és nem nagyon értett hozzá, alig tudott visszaírni valamit, mert amit hosszasan bepötyögött az többször is elveszett a
kibertérben.
A
másnap reggeli üzenetében azt írta, hogy köszöni a lényemet, mint ajándékot, és
hogy felforrt a teavíz.
Ezt nagyon aranyos humornak éreztem és egy beteljesült válasznak. Mert korábban
valahol leírtam azt, hogy engem valaki még fog ajándéknak tekinteni az
életében. És ez máris megtörtént. Nagyon megörültem neki, mert Isteni jelnek
tekintettem.
Az első tervezett randi
Egész nap
nagyon jó kedvem volt. Valami biztos érzés kerített hatalmába.
A Kálvin téren láttam meg először nappal.
"Arányaiban
furcsa ez a nő. És mondjuk elég nagy a fara is. Viszont, tetszik." -
méláztam, amíg a közelembe nem ért. Puszi stb, majd elmentünk egy gitár koncertre, melyen kellemesen ellazultunk.
Utána beszélgettünk, sétáltunk és nem kellett sok idő hogy lássam:
"Igen ő az, akit régóta vártam!"
Érződött, hogy egy hullámhosszon vagyunk, még a hazaúton is könnyedén beszéltünk, szóba került az elmúlt házassága is. Nagyon szimpatikus volt, hogy semmi rosszat nem mondott korábbi férjéről. Számomra ez is egy biztos jel volt.
A kapcsolatunk előtt leírtam sok mindent Marikámról, mert kértem az őrangyalát, hogy beszélgessen velem. Nyilván akkor még nem ismertem a nőmet, de mondtam, hogy "Ti már ott fönt tudjátok, hogy ki annak a nőnek az őrangyala és kérem, hogy az beszéljen velem. "
A kapcsolódás létrejött, az őrangyal elmondta, hogy első házassága elég viszontagságos volt, nem igazán becsülték meg őt, nem tudott kiteljesedni és a többi.
Amikor Marikám mindezeket elmondta, semmi újdonság nem volt benne, hiszen én ezt már tudtam az őrangyalától, de az mindenképpen mellbe vágott, hogy mennyire pontosan jött be.
Még ültünk egy ideig az autóban és néztem őt. Teljesen furcsa volt, hiszen a vonásai akkor még nem voltak számomra annyira sokat mondóak, mint most.
Kérdezte is: "Mit nézel?"
Mondtam: "Tanulom a vonásaidat."
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elköszönt, két puszi "Szia, majd hívjuk egymást ..." és elment.
Az első csókunk
Indultam hazafelé és egy- két kilométert megtéve azon tűnődtem, hogy "Jó ez a csaj, jó ez a csaj, de valami hiányzik... vagy valamit nem tettünk meg...?"
Egyszer csak csörög a telefonom vagy én hívtam őt, ugyanis a tálcám nála maradt.
"A mindenit, megyek vissza!" és visszahajtottam.
Ekkor már a házuktól néhány méterre jött elém mosolyogva, kezében a tálcám. Lehajtottam az ablakot, ő pedig a kezembe a tálcát nyomta a számra pedig egy csókot !!!
Rögtön fülig ért az ajkam.
Ez igen! Mintha ezt hiányoltam volna!
"Így most már egészen másképp fogok hazamenni." mondtam mosolyogva, és ezúttal tényleg útrakeltem.
Hazaúton már a hiányérzetem teljesen eltűnt és azt mondtam: "Ez igen! Ez igen! Na végre! Hát valóban ezt kellett!
Hihetetlen mennyire sokat jelent egy csók...
...az első csókunk.
A függőség kialakulásának veszélye
2006. 04. 04. /Naplóbejegyzés/
Persze
"de" mindig van.
Lehet,
hogy nem is írnék ha nem volna de.
Most
éppen az a nyűgöm, hogy betűről betűre az teljesül, amit kértem.
Azt
teremtettem, hogy a nő aki nemes méltósággal tűrte a lelki pofonokat eddigi
életében, olyannyira feltalálja magát egyedül, hogy ne rám telepedni akarjon,
hanem amikor együtt vagyunk az a mennyország, amikor pedig külön, akkor is
boldogan éljük az életünket. Mindenkinek
megvan a maga feladata, amiben a másik tud ugyan segíteni, de megoldani magának
kell azokat.
Tízszer
biztosan leírtam, hogy nem akarok függő lenni a nőtől.
Nem az
ő energiája kell, hanem a Tiéd Uram!
És ez
csak úgy valósítható meg, ha nem gyötrő hiányérzetként jár a fejemben, hanem
boldog megnyugvásként sejlik fel ott, a hátsó kis agyam szegletében.
Jól
vagyok így is, Sőt csak úgy lehetünk jól akkor, amikor együtt vagyunk, ha
előtte egyedül feltöltekezünk az Úrral.
Csodálatos
ez a nő!
Nap
mint nap tanít. Most épp a hiányával teszi ezt. Azért ez már elég magas szint
így.
Hát
arra kérlek Uram, hogy a kapcsolat ne okozzon függőséget. Pozitív mondatba
helyezve:
Remekül
érzem magam egyedül, boldog vagyok, hiszen most már teljes az életem. Amikor
pedig együtt vagyunk, az a boldogság egy másik megnyilvánulása. Meg se
kísérelem leírni, hogy milyen. Várni pedig megtanulok.
Hiszen
minden pillanat szép, akkor pedig mindegy melyik pillanatot nézem. Azt
amelyikben egyedül vagyok, vagy azt, amelyikben együtt vagyunk.
Ahogy
felgyorsult a fejlődésem, amennyi dolog kitisztult kb. azóta, hogy teljesen Rád
bíztam az életem az elképesztő. Csak kapkodom a fejem a véletlennek és a
felismerések között.
Jó
Veled Uram! Kérlek, soha ne feledkezz meg áldásodat szórni rám, ahogy teszed
ezt hosszú - hosszú idő óta.
A belső
hang mondja:
"Ne
tervezz! Érezd, hogy mit kér az univerzum.
Nem
lesz alárendelt szereped, ha az elejében ezt teljesen Marikára bízod. Ő már jól
kitanulta ezt a létet, a tanulópénzt megfizette. Egy különösen nehéz karmát
égetett fel. A könnyebb részét már te is segíthetsz neki leélni.
Érezzétek
jól magatokat, illetek egymáshoz, mert egymás részei vagytok."
A mindent megváltoztató sms
2006. 04. 06. -án reggel 6 óra 6 perckor kaptam egy üzenetet tőle.
Megkérdezte,
hogy elmegyek-e vele a bahai a nyári iskolába, ami a júliusban lesz.
Rögtön megnéztem mit is jelent ez a sok 6-os, és akkor azt írta valami
okoskönyv, hogy ez bizony pozitív irányú lelki változás, ami és a többi.
Hát mondom, ha pozitív változás, akkor legyen!
Ekkor a jóga klub táborába is hívtak, illetve a Mennyei prófécia klub táborába
is hívtak, de én a harmadikat választottam.
A bahai nyári iskolát.
Az összecsiszolódási időszak
A csiszolódás természetesen nem ment egyik pillanatról a másikra, meg kellett dolgoznunk érte.
Sokszor aludt nálam, de nem jól, mert túlérzékeny volt, csak teljes zavartalanságban tudott pihenni.
A gyerekeim nem fogadták kitörő örömmel, hiszen mégiscsak egy külső ember jött be az életünkbe. Bár a gyerekeim nem voltak mindig velem.
A bahá'i hit barátja lettem
Marikám megismerését követően elkezdtem én is járni a baha'i közösségbe. Egyre több embert ismertem meg, akik ennek a gondolatiságnak a képviselői voltak.
Nagyon megragadott az, hogy milyen természetesen tudtak beszélni hitükről, amely az alapító Bahá'u'lláh, perzsa tanító révén került kinyilatkoztatásra.
A kinyilatkoztatások azt is jelentik, hogy a nagy Isteni tudatmezőből bizonyos emberek le tudnak hozni (vagy Isten küldi le velük) olyan tudást, amire az emberiségnek abban az adott korban szüksége van.
Elkezdtem tanulmányozni én is ezt a tanítást, és szimpatikus volt a fő vonala, amely az egységről szól.
Úgy is mondhatnám, hogy erre a korra rendelt tanítás az emberiségnek, az egység elérésének a szükségessége és lehetősége.
Marikám már rajta volt ezen az úton, én pedig most kezdtem hozzá.
Korábbi tanulmányaim következő állomása mintegy törvényszerűen ez volt, hiszen itt már nem csak az egyén lelki üdvözüléséről van szó, hanem az egész emberiség magasabb tudatállapotra emeléséről. Továbbá arról, hogy hogyan szüntethető meg a békétlenkedés az emberek között, háborúk a népek között, az igazságtalan elosztás és a többi.
Ez minden jóérzésű embernek a vágya.
E tanítások tanulmányozása közepette ébredtem rá arra, hogy ha némiképp különböznek is az emberek, az mind abból fakad, hogy noha ezt szeretnék ők is elérni, de a látszólagos különbségek szétszakítják őket.
Mire gondolok?
Valószínűleg mindenki boldog szeretne lenni, de ez a boldogság csak akkor érhető el hosszabb távon, hogy ha környezetem is rendben van. Hiszen gondoljunk csak például Dél- Afrikára ahol vannak jómódú emberek, de olyan szinten kell szögesdróttal illetve elektromos kerítéssel körbe venniük magukat és golyóálló autókkal kell járniuk az utcákat azért, hogy az a környezet ami katasztrofális állapotban van ne hasson rájuk. Ne akarjanak betörni, ne akarjanak átmászni a kerítésen kirabolni őket satöbbi. A jómódúak jól vannak, de mégsem tudják függetleníteni magukat a környezet szélsőségesen rossz állapotától, a túlzott szegénységtől.
A helyes hozzáállás az, ha a környezetemet is felemelem akár ebből a jómódból is oda adva úgy, hogy lehetőséget biztosítsanak a jóérzésű emberek, hogy a kevésbé jómódúak is bevételhez juthassanak.
Aztán nagyon sok más gondolat volt és van ami még ezekben a tanításokban szerepel.
Például az igazság független keresése,
az egyetemes tanítás fontossága,
férfi nő egyenjogúság (ami persze nekem nem okozott nagy újdonságot mert az én családomban ez teljesen normális volt, sőt sokszor a nő hordta a nadrágot, a nagymamám is alaposan kirázta a nagyapám nadrágjából a pénzt, miután az megjött a nagybani zöldségpiacról az eladott portéka árával).
Valamint olyan tanítások mint egy egyetemes nyelv fontossága,
vallás és tudomány harmóniája és összhangja és hasonlók.
https://www.bahai.hu/a-bahai-hit/a-bahai-alapelvek/
Ez mind olyan tanítás volt amivel tudtam azonosulni. aztán természetesen a házasságom is profitált ebből. Kezdve azzal, hogy összeházasodtunk ...
A boldogságot csak az bírja el aki megosztja a másikkal.
Jó döntés született
Egyik találkozásunk alkalmával Marikám azzal fogadott, hogy tanácskoznunk kell.
Ettől megijedtem, mert a korábbi kapcsolataimban ez azt jelentette, hogy valamit rosszul csinál az egyik és a másik majd megmondja a tutit, ami, ha nem úgy lesz, akkor beüt a krak.
"Tudod bahá'i vagyok - kezdte - és tudod, mert mostanában már sokat tanulmányoztad te is a Szentírásokat, hogy házasságkötés nélkül élni egy kapcsolatban nem helyes."
"Olvastam, de nem egészen tiszta, hogy miért nem."
"A család a társadalom legkisebb sejtje. Ezek a sejtek alkotják az emberiség testét. És mint az emberi szervezetben összhang és harmónia van a különböző alkotóelemek között, különben megbetegszik a test, úgy a társadalom testében is összhang és egység kell hogy legyen. Ehhez a házasság tud a leghatékonyabban hozzájárulni."
"A házasság csak egy papír. Mi változik általa?"
"A házasság egy Isteni intézmény. Helyesen élve felemel és áldott létezést ad a házaspárnak."
Tehát a rossz házasságokat nem megfelelően élik az emberek?"
"Sajnos így van. Ezt is tanítani kellene az iskolákban, mert csak kevesek éreznek rá maguktól a házasság szabályaira. Ők boldogan élik le az életüket egymással. A többiek hánykolódnak, először csak rosszul érzik magukat, aztán mindenfélével elfoglalják magukat, majd kifelé kacsingatnak, azt remélvén, hogy onnan megkaphatják mindazt amit korábban a mostani házasságuk még megadott nekik. Pedig elég lenne, ha egyszerűen jól választanák meg a párjukat, aztán megismernék egymást alaposan és csak utána adnák oda magukat az intim életük beteljesítéséhez."
"Igaz. De mondjuk mi is előbb háltunk egymással, minthogy alaposan megismertük volna magunkat."
"Ez az egyik, ami nyomaszt egy kicsit. Igaz, ha a mai társadalmi normákat nézzük, akkor te kiakadtál volna, ha még hónapok múlva se kaphattál volna meg. Végtére is te nem vagy bahá'i, számodra nincs sok értelme ennek az önmegtartóztatásnak, a másik viszont, hogy úgy érzem mi egymásnak rendeltettünk. Néhány nap alatt is jobban megismertük egymást, mint sok pár egy élet alatt."
"Tehát azt javaslod, hogy házasodjunk össze, annak ellenére, hogy két hónapja ismerjük egymást?"
"Igen, ezt javaslom."
"Terhes vagy?"
"Nem. Nem ezért javaslom a házasságot, hanem azért, mert két ember élete így kell, hogy összekötődjék és így nyerik el az Isteni áldás egy magasabb szintjét. Azonkívül pedig szeretnék az Isteni törvényeknek megfelelően élni."
"Ühüm...nos...Hol laknánk? Hogyan...miként..."
Átbeszéltünk minden lényeges pontot, megvizsgáltuk a lehetséges kimeneteleket.
Aztán később:
"Bár a válásom után azt mondtam, hogy soha nem nősülök újra, most ezt valószínűleg felülírom. Én is azt érzem, hogy ez nem csak egy fellángolás részünkről, hanem Isteni elrendelés. Akkor viszont hosszú, akár örökké tartó kapcsolódás. Egymás lelki társai, kiegészítői vagyunk, leszünk..."
"Ebben és az eljövendő világban."
"Legyen hát! Házasodjunk össze!"
"Köszönöm, hogy meghallgattál és megértettél"
"Ilyen egy tanácskozás?"
"Igen. Letenni a problémát, vagy a felmerült kérdést az asztalra és minden oldalról, objektíven körüljárni, majd megvizsgálni a lehetőségeket. Végül meghozni a legideálisabb döntést."
Az első bahá'i nyári iskolám
Ahogyan fentebb már említettem, az első nyári iskolámon való részvételre úgy bólintottam rá, hogy Marikámmal gyakorlatilag még csak a csóknál tartottunk, ám amikor meghívott a három hónap múlva esedékes nyári iskolára, mégis igent mondtam.
Autóval mentünk.
Amikor odaértünk Balatonfenyvesre, mindenki nagyon kedves volt és barátságos, úgy fogadtak mintha már régen ismertek volna.
Azt terveztem, hogy majd eljárok sörözni, hiszen ez a szokásom még bőven megvolt akkoriban. De aztán mindig volt valami tennivaló, néznivaló, hallgatnivaló előadás vagy éppen a reggeli imába kapcsolódtam be, vagy éppen csak úsztam a Balatonban.
És ez a tisztaság nagyon megérintett: úszni a Balatonban, aztán beülni egy előadásra és ott meghallgatni a lelki tisztaság és a lélek felemelésének lehetőségeiről egy szép előadást, aztán esetleg megvacsorázni és esti program keretein belül akár egy vetélkedőn vagy játékos programon részt venni...
Mondjuk az nem volt számomra felemelő, hogy külön voltam a kedvesemtől, aki még akkor nem volt feleségem és ezért a szabály ilyenkor az, hogy férfiak csak férfiakkal lehetnek egy hálószobában. A nők pedig csak nőkkel, hiszen komolyabban úgysem érinthetik egymást az udvarlók.
Nekem nem volt mit felrúgni ezen a szabályon, mert nem voltam bahá'i és nehezen is viseltem ezt a külön létet, de úgy voltam vele, hogy: "Hát legyen! Ha már a többi is tisztít rajtam akkor valószínűleg ezzel is célja van Istennek."
Nagyon jó nyár iskola volt, végül is hosszú idő után ez volt az első egy hetem, amikor semmiféle alkoholt nem fogyasztottam és mégis jól éreztem magam.
Azért ennek volt jelzésértéke számomra.
Kijelentettem a hitemet Bahá'u'lláh-ban
Rendszeresen jártam (általában Marikámmal együtt) a közösségbe. A házasságkötés előtti héten azt mondtam egy elég fontos találkozón (amikor az Országos Szellemi Tanács is, amely egy 9 fős testület Szegeden ülésezett, és egy olyan idő is be volt tervezve amikor a közösséggel találkozott ez a tanács) akkor én azt mondtam hogy nekem úgy érzem valamit alá kell írni.
Ekkor éreztem elérkezettnek az időt, hogy kijelentsem magam bahá'i-nak.
Ezt a döntést azóta sem bántam meg. Természetesen hullámvölgyek mindig is voltak és valószínűleg lesznek is ennek a megélésében és tisztaságában, a közösségi életben való aktivitásomnak.
Ezek után házasságkötésünkig volt még néhány nap. S mivelhogy most már én is bahá'i voltam (és egy bahá'i ember házasságon kívül nem él szexuális életet) ezért azt mondta Marikám hogy: jól van ő majd elszámol a lelkiismeretével de most már együtt,/*- hogy mindketten bahá'i - ok vagyunk, tartoztassuk meg magunkat.
És így tettünk.
Való igaz, nem olyan hosszú időről volt szó de mint megpróbáltatás nem is volt olyan könnyű.
Viszont egészen varázslatos érzés volt legközelebb házasfelekként érinteni egymást, Isten előtt teljesen tisztán és az Ő törvényeivel összhangban a házasság csodálatos intézményét élvezni, és annak keretein belül létezni.
Esküvőnk
Kis esküvőt terveztünk, néhány közeli baráttal, rokonnal.
Polgári és bahá'i szertartás
volt.
A polgári szertartás
A baháʹí házasság a két fél egymás iránti kötelességvállalása, elméjük és
szívük kölcsönös összekapcsolása. Mindkettőjüknek rendkívüli módon figyelniük
kell ugyanakkor arra is, hogy egymás jellemét alaposan megismerjék, és a köztük
létrejövő szoros szövetség oly kötelékké váljon, mely mindörökké tartani fog. Céljuk
az kell legyen, hogy egymás szerető társaivá legyenek, s eggyé olvadjanak ebben a
világban, és az örökkévalóságban is......
Az igazi baháʹí házasság az, mikor férj és feleség testileg és lelkileg egyaránt
egyesül, hogy egymás lelki életét mindig jobbítani tudják, és Isten minden világában
élvezhessék az örökkévaló egységet. Ez a baháʹí házasság.
Idézet Abdu'l Bahá-tól, a Hit alapítójának fiától
A bahá'i esküvőnk
Átmentünk az Élet Erő klubba, ahol megtartottuk a bahá'i esküvőnket.
A szertartások után szűk családi körben elfogyasztottunk egy finom ebédet, majd másnap nászútra indultunk Zebegénybe.
Együtt, sokan
Néhány hónap múlva Marikám hozzám költözött Délceg utcába és bizony nem volt egyszerű, mert (ahogyan már fentebb is írtam), ő nagyon érzékeny, sőt túl érzékeny lélek volt akkor is és most is az. És bizony egy kamaszkorban lévő gyerek nagyon sokszor nincs tekintettel arra, ha valaki pihenni szeretne, ő a maga ritmusában a maga kis alapzajával ténykedik, jön megy, nyitja csukja az ajtót, üti a klaviatúrát, illetve az egész rezgése egy picit zsizsegős.
Sokszor nehezen viselte ezt a feleségem, noha én átaludtam ezeket az időszakokat amikor lányom is kereste még az egyéniségét és nem feltétlen próbált meg alkalmazkodni.
Aztán úgy alakult, hogy a lányom leköltözött a melléképületbe. Neki is jobban tetszett a külön élet és nem is zavartuk egymást tovább.
A lényeg, hogy picit macerás időszak volt, de aztán szép lassan rendeztük sorainkat úgy, hogy egyetlen egyszer sem vesztünk össze.
Sem akkor, sem azóta.
Hétköznapjaink...
Házasságunk azóta is a baha'i törvények szerint zajlik, ilyen ajánlásokat figyelembe véve mint például:
"Ha egyenetlenség van köztetek, titokban beszéljétek meg, nehogy mások a porszemet heggyé nagyítsák. Ne engedjétek lehorgonyozni a sérelmet a szívetekben, hanem tárjátok fel egymás előtt nyíltan és legyetek megértők egymás iránt, hogy a gondok eltávozzanak, nyomot sem hagyva maguk után. "
Így hát megbeszéljük minden ügyünket kettesben, és nem teregetjük ki, ha van bármiféle kényes vagy érdes téma.
A másik, hogy olyan életet igyekszünk élni, ami Istennek tetsző. Így hát nem fogyasztunk alkoholt, nem dohányzunk, nem élünk egyéb bódítószerekkel sem. Sőt még szerencsejátékot sem űz egyikünk sem.
Talán a férfiaknál nagyobb kihívás ezeket nem űzni, viszont lehetővé teszi azt, hogy egy csomó energiánk megmaradjon. és üde legyen a leheletünk szellemi és fizikai téren egyaránt.
Nagyon fontos még megjegyezni, hogy a házas életünk intim pillanatai is teljességgel megélésre kerülnek, mégpedig úgy, hogy a nő nem akkor adja oda magát, amikor azt szerinte a férje megérdemli. (tehát, ha az ember elmosogat, vagy így vagy úgy elhalmozza a nőt), hanem egyszerűen, látja azt az asszony, hogy mikor van szüksége a férjének ilyen téren is őrá. Nos, olyankor önzetlenül átadja magát.
Természetesen ennek a fordítottja is igaz.
Bahá'i nyári iskoláink
Következő nyári iskolánkba már házasokként mentünk el. Itt már egy szobában laktunk, hiszen a házaspár már alhat(na) egy ágyban, és mindent megtehet, ami nincs az isteni törvények ellen és bizony a házasélet legális kereteken belül nincs szabályozva az Írásokban. Minden megengedett, ami nem lépi át a mértékletesség határait.
Ezen a nyári iskolán az tűnt fel, hogy még énekelni is hajlandó vagyok. Az egyik esti programon, amikor összegyűltünk vagy ötvenen egy kicsi kis helységben és szebbnél szebb dalok csendültek föl, a sok külföldi vendég részéről idegen nyelveken is, az igazán magával ragadó volt. Az előadások is színvonalasak voltak, mint a legtöbb esetben.
A további nyári iskolánál már szervezőként is számítottak rám és én próbáltam ennek eleget is tenni. Az elsőnél nagyon gyenge voltam, a másodiknál is, aztán talán egy kicsit több rálátásom illetve tapasztalatom lett és viszonylag jól sikerült azokat megszervezni, természetesen többed magammal. A Leányfalun rendezett nyári iskolákat kimondottan élveztem, jó előadások voltak és mindig volt szervezni való amit még fel is pörgetett.
Marikámból viszont inkább kivett, mert nehezen és nem jó minőségben aludta ki magát és a kötött programokat is csak rövid ideig bírja, úgy általában.
A kihívások ellenére mindig energiabőség van jelen ezeken a helyeken, jó a társaság és magasabb szellemi minőségű az együtt töltött idő.
Jászszentlászló
Közeli, mégis hangulatos kirándulást tettünk az alföld ezen vidékén.
... további hétköznapjaink
Hétköznapjaink a legnagyobb egyetértésben zajlottak azon változtatási igények felmutatásával, amiket Marikám szeretett volna akár rajtam is látni.
Ilyenek voltak például: hogy többet járjak társaságba vele, de akár saját magam által választott társaságba is, ahol szellemi dolgokról van szó.
Aztán, hogy lelki erkölcsi értékeket tudjunk felmutatni, azokat körüljárni, átbeszélni és világítani az utat másoknak a példánk által.
Persze sok más javaslata is volt, amiket folyamatosan próbáltam beilleszteni és beépíteni az életembe, sőt akár az életünkbe. A szülő gyerek viszony soha nem egyszerű. Esetünkben ennek a bonyolultságát jól jelzi az, hogy szinte mindegyik gyerekünk vagy akkor lépett serdülőkorba, vagy éppen hogy csak elhagyta azt, ami bizony súrlódásokat is eredményezett szinte minden oldalon. Mostanra azonban kijelenthetjük azt, hogy gyermekeinkből kellemes, arányos, aranyos, lelkiekben egyre inkább töltekező és épülő fiatalok váltak, akik kialakult egyéniségeikben jócskán felmutatnak az őket idáig elvezető tanításokból és ajánlásokból.
Nyaralásaink a Balatonon
A hétköznapok rohanásában jó egy kicsit megállni, lazítani, világot látni. Ehhez sokszor hozzásegít egy ismerős, jóbarát, aki felajánl egy-egy szálláslehetőséget (max. önköltségi áron), ami által aztán , a nem túl acélos fizetések ellenére, mégis elérhetővé válik számunkra az üdülés.
Így történt ez már Jászszentlászlón, aztán itt Balatonlellén és Balatonmáriafürdőn is, sőt a későbbi Haifai utam is kapott ilyen áldott támogatást.
Isten áldja meg barátaink önzetlenségét!
Útjaim az izraeli Haifába
Mindkét utam Haifába nagyon jó volt. Marikám egyikre sem jött velem, mert én nem zarándoklatra mentem, amelyet bármely bahá'i hívő megtehet, hanem az országok bahá'i szellemi tanácsainak a szent kötelességének tettem/tettünk eleget. Az Országos Szellemi Tanácsok azok, akik (sok egyéb tevékenységük mellett) ötévente megválasztják az Igazságosság Egyetemes Házát, amely a bahá'i világ 9 fős vezető testülete. Helyileg Haifában, a szentföldön kerül sor erre, ahol a Hit alapítóinak a Báb és Bahá'u'lláh nyughelye található.
A választás előtt meglátogattuk a szent helyeket és az azokat körülvevő bámulatos, pazar, szemet gyönyörködtető és lelket felüdítő kerteket. Ezek közül az egyik a Karmel hegyen épült 19 teraszból álló kert komplexum, mely mára már az Unesco világörökség része.
Számomra a mennyország földi nagykövetségeként hatott az egész látvány, és minőség. A világ minden pontjáról érkeztek küldöttek.
Több mint 140 ország képviseltette magát, a legnagyobb összhangban, egységben és nyugalomban. Bárhol ott hagyhattam a személyes dolgaimat (akár a tárcámat is) biztos lehettem benne, hogy érintetlenül fogom ugyanott találni.
Ezenkívül az emberek közvetlensége és barátságossága is bizsergetően kellemes tapasztalás volt.
Nekem a jövőt mutatta meg, amelyért bizony érdemes dolgozni és szemeket nyitni fel pusztán a tény közreadásával: "Működik és elérhető! Láttam, megtapasztaltam."
Az első repülőút után Budapestről vonattal tértem haza ugyanabban az öltönyben amiben a szavazatokat is leadtam azon a szép napon, nyakamban a kitűző - International Baha'i Convention.
Amikor az állomásról hazavitt a busz, a feleségem mosolyogva jött elém ... és akkor hálát adtam .... azért, hogy láthattam ezt a páratlan szépségű földi paradicsomot, és most itt jön elém ez a páratlan szépségű, számomra mindennél többet jelentő nő, aki a feleségem ... és boldog voltam, hogy ő a feleségem ... és forró öleléssel üdvözöltük egymást...
Köszönet mindenért!
Dolgos hétköznapok
Munkahelyi anomáliák keletkeztek Marikám életében is, és én is elfelé kacsintgattam addigi munkaadómtól. Ő vonzotta be hamarább azt, hogy ne legyen rá szükség a munkahelyén, hogy aztán az alkotásnak szentelhesse az életét. Táskákat varrt, szatyrokat horgolt, kis kézi neszeszereket kötögetett, horgolgatott, szövetkezetbe lépett be.
Én még küzdöttem favágóként emelőkosaras kocsin, ami egyre inkább nem elégítette már ki az igényeimet. Noha a kollektíva illetve a vezérkar is jó volt, mégis úgy éreztem, hogy ez már nem az én világom, de még mindig ott hegedáltam.
Aztán jött a tanya vásárlás, amiről külön oldal szól.
Én is munkahelyet váltottam
Egy könyöktörés, mikoris leestem az állásról a tanyán volt a jel, hogy oda, arra munkahelyre már ne térjek vissza. De mégis visszamentem, pedig nem kellett volna. A cég anyagi nehézségekkel is küzdött a fizetés rendkívül instabil volt, és így utólag visszanézve a táppénzről már nem kellett volna folytatnom a favágó szakmát. De ami késik az nem múlik, néhány hónap elteltével valóban felmondtam. Az utolsó napomat is pontosan ugyan úgy töltöttem el, mint az addigiakat. Végig dolgoztam, többször fent voltam a kosárban, nyestem, izzadtam, csináltam és amikor vége volt az utolsó órának is, azt kértem a Jó Istentől, hogy ne legyen érzelmes a búcsú. Furcsa, hogy ezt kértem, hiszen mégis csak 26 évet hagytam magam mögött.
Nos, olyan szinten nem volt érzelmes a búcsú, hogy úgy köszöntünk el egymástól, mint egy átlagos nap végén. "Hello sziasztok!"
Aztán volt főnökömmel való legközelebbi találkozás alkalmával kiderült, hogy ő azért nem köszönt el komolyabban, mert azt gondolta, hogy ez csak egy fellángolás. Kipróbálom milyen munka nélkül, aztán úgyse nagyon akarok én mást csinálni és visszatérek oda ahol voltam, merthogy ehhez értek igazán.
Aztán munkanélküliként próbáltam kiegészíteni a segélyt alkalmi munkákkal. Hát az sem egyszerű műfaj.
Még annyi, hogy egyik volt kolléga azon a nyáron házasodott, amikor én már éppen nem voltam ennek a brigádnak a tagja, de a meghívás még élt számomra és feleségem számára is. Így elmentünk az esküvőre, ahol jól éreztük magunkat, majd amikor eljött a pillanat, hogy megyünk, odamentem ehhez a kollégámhoz és mondtam, hogy: "Hát itt az idő!" Egy pillanatra megállt a heves tánckör közepette, rámnézett és azt kérdezte: "Akkor mentek...?"
Életünkben először és valószínűleg utoljára megöleltük egymást, és volt egy tekintet köztünk, amiben szavak nélkül is az csúcsosodott ki, hogy:
Lezárult egy korszak, immáron nélkülem küzdenek meg a szakma elkövetkezendő kihívásaival.
Ez volt az utolsó favágós, emelőkosarasos mozzanatom ...
Horvátországi nyaralásunk
Mily különös! Elméletileg munkanélküliként a legbizonytalanabb az ember pénzügyi helyzete, nekem mégis ekkor nyílt alkalmam , hogy sok év után újra lejuthassak a tengerpartra, és végre a feleségem is rábólintott a felkínálkozott lehetőségre.
Exem beszervez postásnak
Aztán néhány hónap múlva segítkeztem egy ismerősömnél, amikor jött egy telefonhívás. A volt feleségem hívott, elütötte egy autó, be kéne vinni az ügyeletre. Otthagytam mindent, felvettem a fiamat is, akinek akkor még nem volt jogosítványa és siettünk az anyjához. Nem cserbenhagyás volt, csak később jött elő a rosszullét.
Menet közben exem megkérdezte, hogy állok a munkahely kereséssel. Mondtam, hogy még nincs égi jel. Erre ő: "Miért nem próbálod meg a Postát? Biztosan felvennének sofőrnek járatra"
Évi a Postán dolgozik már ősidők óta, és mondhatom, hogy még szereti is csinálni. Emberekkel beszél, kiszolgálja őket, számol, sürög forog az ablak mögött.
"Jó. Légyszi' kérdezd meg kit keressek." - bólintottam rá.
Pár nap múlva a bahá'i hit alapítója születésének a 200 éves emlékünnepségét szerveztük a közösségemmel, amikor bejött az infó a kapcsolattartóról. Energiabőség volt jelen és épp ekkor jött az üzenet. Nekem ez volt a jel. Innét szinte biztos voltam benne, hogy sínen van az ügyem.
És valóban... pár nap múlva, a megadott időpontban bementem (amíg a fiam kint várt a kocsiban), és a főnökkel való rövid beszélgetést követően fel is vettek. Próbaidő stb.
Azóta Postás vagyok.
Hétköznapi pillanataink
A házasságról - általában
Fentebb
az összecsiszolódás fejezetben már tettem említést egymás felé fordulásunk
minőségéről és hajtóerejéről.
Az egymásnak megtett kérések és feladatok teljesítése, legyen szó akár egy ház
körüli munkáról, masszázsról vagy intim pillanatokról, alapvető
fontosságúak a jó házasság működéséhez.
Minden esetben fontos dolog hogy ezek ne a zsarolás szintjén működjenek és ne
is afféle üzleti érdekek vezéreljék. hogy ha így vagy úgy teszel, akkor majd én
is megcsinálom neked.
Ez nagyon fontos ahhoz, hogy ne legyen bárminemű frusztráció és ne akarjanak
kacsingatni kifelé a felek. További fontos dolog hogy ne menjenek egymás agyára, azaz szabad teret
biztosítsanak a másiknak fizikailag is.
Tudom, hogy nincs lehetősége minden házaspárnak akár még külön szobát sem kialakítaniuk maguknak, főleg amikor a gyerekek kicsik.
Sokszor a gyerekeké az egyik szoba, a másik a szülőké, de ez bizony sok esetben azt eredményezheti, hogy nincs külön élettere a szülőknek, nem tudnak hova elbújni, külön- külön visszavonulni. Így tévézni együtt kell, vagy ha valamelyikük hangosan tévézik, a másik nem tud számítógépezni, mert zavarja őt, és a többi.
Ez mind feszültségforrás, noha nem biztos, hogy szembetűnő. Mi már a kezdet óta külön szobában alszunk, mostanra pedig eljutottunk odáig, hogy egy külön kis tanyánk van, amit gyakorlatilag Marikám vett, de mind a ketten ápolgatjuk. És ez afféle menedék, egy picit a kétlaki élet felé is terel minket, ami további szabadságot és egyedüllétet is eredményez, hogy amikor majd újra találkozunk, akkor az maga a teljes beteljesülés lesz, hiszen nagyon nagy élmény néhány nap elteltével újra találkoznunk.
Átbeszéljük, hogy mi történt meg velünk Isten útján, de van, hogy kint vagyunk együtt, vagy én vagyok kint egyedül és ő a szegedi lakásban.
Sokféle verzió előfordul, ami mind a szabadságot erősíti.
Tudom nagyon sok olyan típusú ember van, akinek a másik közelsége elengedhetetlen, még aludni sem bír ha nem szuszog mellette a párja.
Ez is lehet jó, minden bizonnyal.
Én is voltam ilyen kapcsolatban, de az biztos, hogy ez egy nagyon komoly fíliát eredményez, ami azt jelenti, hogy függőek vagyunk a másiktól és csak akkor érezzük jól magunkat, ha a másiktól nyerjük el az energiát..
Természetesen én is függök a feleségemtől, nagyon szeretem és kell, hogy a közelemben tudjam. De én akkor is a közelemben tudom, ha fizikailag éppen távol van, hiszen szívünk és lelkünk akkor is összeér, a kötés megköttetett, az áramlás kiváló.
Nagyon fontos ezeken felül még megemlíteni az Isteni fókuszt, ami annyit tesz, hogy mind a ketten Isten felé tekintünk. És ha Isten felé közeledünk, akkor egyrészt magából a Forrásból nyerjük az energiát, másrészt egymáshoz is egyre közelebb leszünk.
Sok van még mit mondhatnék, de talán ez a néhány gondolat is át tudja adni azt, hogy mitől tartom a házasságunkat jónak, sőt átlagon felülinek.
Köszönöm az áldást Istennek, köszönöm a feleségemet és minden közeli rokonomat, gyerekeimet édesanyámat, munkahelyemet, közösséget amit és akit adott nekem - nekünk.